A pécsi Olympia „sötét” oldala

Míg korábbi cikkünk egy általános bevezetőnek tekinthető, amely rövid körvonalakban festi meg az egykori Olympia történetét, addig az alábbi cikk az átlagtól eltérő, a sokkal különlegesebb, mondhatni pikánsabb részleteket veszi górcső alá, s állítja reflektorfénybe.

Már a cím maga is sokat sejtető, ámde egyben félrevezető is, ugyanis a „sötét oldal” szóhasználat sokak szerint a konnotatív síkon egyfajta pejoratív jelentéstartalmat hordoz magában. Az effajta kritizálás azonban távol áll tőlünk, s nem célunk a továbbiakban leírt rendezvényeket és műsorokat egyfajta negatív lepelbe burkolni. Mindössze néhány dologra szerettünk volna rávilágítani:

Az egyik ilyen dolog nem más, mint a sokak által tabuként kezelt erotika, illetve szexualitás, amely két téma gyakran összemosódik, s ha jelentésük nem is teljesen azonos, mindenképpen közel állnak egymáshoz. Akármilyen perspektívából közelítjük is meg a témát, tény, hogy ez már az idők kezdete óta jelen van, s valószínűleg mindig is jelen lesz.

A másik ok, amiért ezen címválasztással, illetve témaválasztással éltünk, az pedig nem más, mint a sötétség egyik rokon értelmű szava, a homály. Azok, kik egykoron az Olympia törzsvendégei voltak, vagy esetleg itt ünnepelték a szalagavatójukat, még biztosan emlékeznek jó pár dologra. A hangos zene, a hosszú táncmulatságok, a barátokkal történő örömittas, helyenként humoros beszélgetések biztosan jól belevésődtek az emlékezetekbe.           
Azonban akadnak olyan dolgok, műsorok is, melyekre csak kevesen emlékeznek, s talán már az idő homályába vesztek volna, ha nem örökítik meg őket az utókor számára. Ilyenek azok a műsorok és események, amelyeket csak kevesen láttak, mivel a késő esti órákban történtek, s amelyeket a továbbiakban közlünk.

A pécsi Olympia „sötét” oldala
 Nőimitátor, 300 forintos nő és szex-show a színpadon

Pál Mihály domborműve az Olympia nyugati homlokzatán (Életöröm II.)

Uránváros két dologról ismeretes igazán, az első az uránérc bányászata, amiről a lakótelep a nevét is kapta, illetve az Olympia, ami a 20. század második felében az egyik leginkább közkedvelt pécsi szórakozóhely volt.

A legfőképp bányászok által látogatott Vendéglátó Kombinátban gyakorta tartottak politikai megbeszéléseket, magyar és külföldi párt- és munkásküldöttségeket fogadtak itt, illetve versenyeket, bemutatókat szerveztek a nagyközönség számára. Esténként azonban a szórakozás, a dübörgő zene, a táncparketten kopogó cipők, s a poharak csörömpölése vette át a szerepet. Talán még sokan emlékeznek az itt tartott sváb- és cigánybálokra, szalagavatókra, a farsangi és gólyabálokra. Arra azonban vélhetően kevesebben, hogy olykor kik is szórakoztatták a bárműsorok örömittas és bormámoros vendégeit. 

A hetvenes években például egy jugoszláv vendégművész, „Gabi” táncolt az Olympia színpadán. Produkciójáról Nappal férfi – éjjel „nő” címmel a Dunántúli Napló is tudósított:    

„…és akkor vörös lepelben belibben a barna lobonc-hajú lány. Kecses mozdulattal megszabadul a könnyű belépőtől, majd egynéhányszor megperdül a parketten, aztán évődni kezd a férfi vendégekkel. Történetesen egy teljesen megbűvölt koros, kopasz úr ölébe pilled. […] Ezt követően jól kivitelezett csípőmozgással úgy siklik el az asztalok előtt, hogy a merészebb férfiúk már csak bódító orgonaillatát simogathatják.  Látható még: a táncosnő csábos vonaglása csöppnyi alsóban.  Szemtanúi lehetünk a karcsútestű lány ismételt vetkőzésének, amikor csipkés felső fehérneműjét diszkréten összefogva maga előtt tartja. Befejezésül, ezt a ruhadarabot, valamint hosszú barna parókáját is maga mellé szórja.  Ez a produkció tetőpontja. A könnyű kalandot áhító sikerférfiak döbbenten mérik végig – Gabi, az Olympia bár jugoszláv vendégművésze ugyanis férfi.” (LINK A CIKKHEZ)

A név tehát nem elírás, az államszocializmus puritán homlokzata mögött egy nőimitátor előadó – a húsz esztendős Viljevac Zseljko – bukkan föl, aki fél éves magyarországi turnéja keretében két hónapon át szórakoztatta az Olympia vendégeit.          
           

De nem ez az egyetlen megdöbbenésre okot adó eset, ugyanis 1970-ben szintén az Olympiában tartották meg az első „Super sex-show”-t, amelynek részleteiről csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy egy zenével egybekötött vetkőzős táncbemutatóról volt szó. Érdekességként érdemes kiemelni, hogy ezeken a napokon az Olympia nyitvatartási idejét mindig meghosszabbították.

És mit szóljunk ahhoz a nyilván nem kivételes esethez, amit László Lajos Uránbányászok című könyve is megörökít, amikor is egy bányász egy „sötétkék ruhás, platinaszőke nőt pillant meg”?

Íme:

„Átbotorkálunk a táncolók között. A nő elénk kerül. 
- Nézd…!        
- Mit…?          
A bányászt elfutja a méreg.    
- Te gyámoltalan! A talpát…! 
A körömcipő talpán: 300.      
- Ez a nő háromszáz forint.”  

Érdekes módon az alig álcázott prostitúció jelensége sem érte el a szocialista erkölcs máskor oly éber őreinek és a „mások életét” buzgón fürkésző hatóságoknak az ingerküszöbét.

Felhasznált irodalom:

László Lajos: Uránbányászok. Gondolat, Bp., 1974. 126-127.

Mécs László: Nappal férfi – éjjel „nő” In: Dunántúli Napló, 1972-08-09 / 186. szám, 5; ”Super sex-show” (Hirdetés) In: Dunántúli Napló, 1970-06-03 / 128. szám, 7.

Pilkhoffer Mónika: Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században. Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány, Pécs, 2008.