Az Olympia szolgáltatói egységgel
kapcsolatos cikkek a Dunántúli Napló 1960-1975 között megjelent számaiból
Források 1965-ből
1965-01-10 / 8. szám (2.
old.)
Jazz-műsor
az Qlympia Eszpresszóban
A Pécsi Ifjúsági Jazz Klub 1965. évi első összejövetelét január
12-én, kedden este 7 órakor tartja az új-mecsekaljai Olympia Eszpresszóban.
A klubesten Zombori Lajos Oscar Peterson legújabb kísérletezéseiről számol be,
hangfelvételekkel illusztrálva. Majd Rahói Ernő együttese mutatkozik be a pécsi
jazz-kedvelőknek. A budapesti jazz-quartett tagjai: Rahói Ernő (bőgő), Jurcsó Géza (zongora), Andrássy
Zoltán (tenor-saxofon), Martonossy György (dob).
A klubest műsora jam ses- sion-nel ér véget, melyben Garami Zoltán (zongora) és
Bőhm István (trombita), a Pécsi Ifjúsági Jazz Klub tagjai lépnek fel.
1965-03-30 / 75. szám
(5. old.)
Segítséget
kérünk
Szombaton este elhatároztuk, hogy szórakozni, táncolni
fogunk. Valamennyien szeretjük a zenét — a tánczenét is — és ha nem is
tartozunk az ifjúsági korcsoportba, szeretünk táncolni. A bál zártkörű volt,
résztvevői művelt emberek, jogászok, joghallgatók. Közülük sokan aznap kapták
meg a doktori címet. A bálon kitüzesedett arcú, csillogó szemű fiatalok voltak
körülöttünk. Egy részük átszellemülten tapsolta, dobogta az ütemet, s hozzá
ritmikusan kiabáltak, sikoltoztak. Olyan fiatalok, akik szorgalmasan tanulnak,
készülnek az életre és sokan közülük szívesen vállalnak munkát a társadalom
javára ingyenesen. Tehát értelmes, okos, becsületes és szorgalmas fiatalok
között voltunk. Ennek örültünk.
A nagy étteremben azonban pokoli zsibvásár, bábeli zűrzavar kerekedett abban a
pillanatban, amikor a zenekar rázendített. Micsoda hangorkán, micsoda dübörgés!
Sok bálon vettünk részt, de ilyent még nem láttunk, nem hallottunk. Ütemes
taps, sikoltó, rikoltó ritmushang- orkán. Hangorkán, de még milyen!?
Említettem már, hogy a hangzavar eredendő forrása a zenekar volt. Mert volt ám
zenekar is. De még milyen?
Táncolni indultunk, ez volt eredeti szándékunk. Voltak, akik állították, hogy
lehet táncolni, ők jót „ráztak”. Mi nem táncoltunk, mert még szándékunk is
elpárolgott.
A tengernyi asztal és a zenekar között hagytak elegendő tánchelyet a rendezők,
legalábbis úgy gondolták és elhamarkodottan mi is úgy ítéltük meg. Mentségünkre
szolgáljon, hogy éppen szünetelt a zene, amikor oda-odaértünk. A zenekart
körülövezte a leglelkesebbek széles koszorúja, akik a zenekari dübörgést,
hangos zörejeit és a művészek számunkra érthetetlen énekét — még
lelkesedésüknél is nagyobb hangerővel kísérték. Ők nem fizetségért tették,
hanem lelkesedésből. Voltak még lelkesebbek, akik nem féltek, hogy elsodorják
őket, székekre álltak, úgy tapsoltak.
S mindez nem alkoholmámorban történt.
Volt, amikor úgy rémlett, összedől az Olympia. A parketta rengett s a levegőben
a pokoli zaj hanghullámai orkánként terjengtek. Táncolni nem mertünk, mert
féltünk, hogy a ritmikusan rogyadozó, le s fel ringó fiatolok lendülete
következtében szaporítani fogjuk az amúgyis [amúgy is] magas táppénzesállományt.
Nem volt mindenki ilyen gyáva és lelkesen „ráztak”. Lelkesen ringtak azon a
kicsi helyen tömörülve, melyet a zenekart segítő kórus véletlenül szabadon
hagyott.
Lehet, hogy ma ez a divat, ez a sikk. Az is lehet, hogy ez a szép és ez a jó? Ítélje
meg az, aki arra képes. Mi bajba jutottunk. Elvesztettük ítélőképességünket,
szép iránti érzékünket? Erről beszélgettünk volna, ha meghalljuk egymást [egymás]
szavát, de sajnos az sem sikerült. Egymás arcát látva, azt még észlelni tudtuk,
hogy jókat nevettünk. Amikor az utca csendjébe értünk, s szót érthettünk, azon
tanakodtunk, min nevettünk? A látottakon-e vagy zavarunkat lepleztük abbani
félelmünkben, hogy kibicsaklott kulturális igényünk? Nem tudunk egyértelmű
választ adni sem önmagunknak, sem egymásnak. Ezért kérünk segítséget.
Mi az, amit nem értünk? Nem értjük meg és valószínűleg ezért nem is tudjuk
élvezni azt a zenét, ahol az ütem, a ritmus teljesen elnyomja a dallamot. Azt
sem értjük, miért kell ekkora hangerővel művelni. Nem értettük és nem élveztük
azt a kifejezhetetlen hangorkánt. Nem elítélni, csupán helyesen akarjuk
megítélni. Volna egy kérésünk, javaslatunk az illetékesekhez: indítsanak
továbbképző tanszakot a már végzetteknek, hogy lépést tudjunk tartani és megértsük
mi is ezt az új kultúrát.
Röstelkedünk és kisebbségi érzés is gyötör, mert úgy tűnik elmaradtunk, nem
elég korszerű műveltségünk.
Kresz Károly
1965-03-31 / 76. szám
(6. old.)
1965-07-03 / 155. szám
(2. old.)
Fagylaltbárrá alakítja át az Olympia Étterem jelenlegi
zenepavilonját a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat. Itt hűsítő italokat,
parfét, szendvicset, sós süteményt és fagylaltot árusítanak majd. A fagylaltbárt
előreláthatólag tíz nap múlva nyitják meg.
1965-07-17 / 167. szám (5.
old.)
„Délibáb
minden mennyiségben”
Kérek négy üveg Szalon sört.
— Nincs, kérem.
— Akkor Kinizsit kérek.
— Az sincs, kérem. Csak Délibábot tudunk adni. — Egyébként is rendelet van rá,
hogy elsőosztályú helyen Szalon sört nem árulhatunk és Kinizsit is csak néha…
— Akkor kérek négy üveg Délibábot és a panaszkönyvet.
Ilyen a vasárnap délután az Olympia elsőosztályú részlegében. A vendégek
kedvetlenül megisszák az édeskés Délibáb sört és azon tűnődnek, hogy vajon
mitől elsőosztályú egy vendéglő?
Szerdán aztán megérkezik az Olympia Étterem üzletvezetői ének a válasza: — „Az
Olympia kombinát I. ostályú presszó panaszkönyvébe beírt panaszára értesítem,
hogy a Pannónia Sörgyár a heti sör-keretben az I. osztályú részére Délibáb és
barna palacksört, a II. osztályú étterem Kinizsi és barna palacksört és a III.
osztályú étterem részére Kinizsi folyósört szállított. A fentiek szerint az I.
osztályú presszóban Szalon és Kinizsi palacksört nem tudunk kiszolgálni. A
fentiekért szíves elnézését kérjük”.
A levél meglepetés. Ki gondolta volna, hogy az Olympia Étteremnek a Pannónia
Sörgyár határozza meg, hogy hol milyen sört árusítson? És ki gondolta volna,
hogy a Sörgyár az Olympia első-, másod- és harmadosztályú részlegének külön
kiadagolja a sört, méghozzá egy bizonyos meghatározott márkát. A helyzet Szinte
humoros. Telefonálunk a Sörgyárba.
Somogyi Jenő főmérnök közli velünk, hogy az Olympia levele nem fedi a
valóságot. A Pannónia Sörgyár a tervezett keretből a kívánt mennyiségű és
márkájú sört szállítja az Olympia Étteremnek és a Sörgyárat egyáltalán nem
érdekli, hogy az Olympia egyes részlegeiben milyen sört árusít.
Normális körülmények között felesleges lenne ezen a sörügyön vitatkozni vagy
mérgelődni, de a körülmények nem normálisak. Az ember például átmehetne az
Olympia elsőosztályú részlegéből a másodikba, ahol már állítólag Kinizsi sört
is lehet felszolgálni, csakhogy az Olympia másod- osztályú részlege délután
háromkor bezár, akár vasárnap van, akár hétköznap. És átmehetne a
harmadosztályú részlegébe is, ha árusítanának ott üveges sört, de nem
árusítanak, — csak csapoltat.
S egyáltalán az Ujmecsekalján élő bányász, mérnök, tisztviselő azt is
megtehetné, hogy szombaton délután bemegy az új városrész valamelyik üzletébe
és vásárol két üveg bort vasárnapra… Megtehetné, ha kapna bort! Nem kap. A
Hajnóczi utcai fűszerüzletben szombaton bort nem lehetett kapni, csal? pezsgőt,
a másik üzletben egész héten nem lehetett bort kapni. Azt igazán nem
kívánhatják egy egész városrésztől, hogy vasárnap pezsgőzzön… Ezekben az
üzletekben sört ugyan lehet kapni, de nem mindig.
De térjünk vissza az Olympiához. Én korábban úgy tudtam, hogy egy üzemegység,
étterem, eszpresszó vagy bár nem attól elsőosztályú, hogy ott alig lehet
valamit kapni, hanem attól, hogy lényegesen nagyobb az áruválasztéka, mint a
kisvendéglőnek jobb minőségű italokat és ételeket lehet kapni, a vendég
exkluzív kéréseit is képesek teljesíteni, a kiszolgálás udvarias és gyors… Az
Olympia elsőosztályú részlegében minderről szó sincs. Az üvegszekrény közepén,
sütemények, szendvicsek, hidegtálak, franciás könnyű ételek helyett egy
porcelán kertitörpe ácsorog és grimaszokat vág a vendégekre. Amikor a
közelmúltban a felszolgálótól kértem egy szendvicset, megdöbbenve rámnézett és
a következőket mondta:
— Kérem, ez elsőosztályú hely, mi itt nem tartunk szendvicset. Tessék talán
valamilyen harmadosztályú helyre átmenni…
A hangszín elemzését most mellőzzük, elég, ha annyit állapítunk meg, hogy a
felszolgáló nem mondott igazat! Saját szememmel láttam, hogy bányászfizetés
napján este tizenegy órakor az egyensúlyukat vesztett emberek között tálcán
hordták körbe a szendvicseket. Tehát ez az elsőosztályú hely bizonyos napokon
árusít szendvicseket, bizonyos napokon pedig nem. Ez az elsőosztályú hely
citromkarika nélkül szolgálja fel a vermouthot (nem mindig, de gyakran), nem ad
limonádét, mert a citrom kell a gin-fizzbe… Citrom van elég, ezt mindenki
tudja, csak éppen az Olympiában nincs. „Már csak egy citromunk van” — közli
ilyenkor a pincér, és az ember nem jut szóhoz a megdöbbenéstől. Egyik délután,
rajtunk kívül nem volt más vendég, a felszolgáló felveszi a fagylaltrendelést
és nem jön. A vendég 15 perc múlva bemegy érdeklődni. „Ellenőrök vannak” —
közlik a világ legtermészetesebb hangján. Lehetne még beszélni az éjféltájban
felszolgált feketék minőségéről is, de térjünk vissza a sörhöz.
Vajon miért, és milyen alapon kényszerítik rá a vendégre a Délibáb sört? Ha egy
nemes, jó italú sör lenne, amit zamata, szesztartalma, elegáns csomagolása
miatt szeretnének az emberek, ha Délibáb sört elegáns dolog lenne inni, akkor
megérteném a vendéglátóipar makacsságát, de a Délibáb nem ilyen sör. Édeskés,
ízben, zamatban komolytalan sör. Az emberek nagy többsége a Szalon és a Kinizsi
sört szereli (maguk a sörgyáriak is és maguk a pincérek is), mert ezek jó
sörök. Ezt a Sörgyár termelési statisztikája is mutatja, hiszen a gyár
termelésének 82 százaléka Szalon, 10 százaléka Kinizsi és csak 0,2 százaléka
Délibáb sör. A Sörgyár legszívesebben nem is gyártana Délibábot. A Vendéglátó
Vállalat azonban ragaszkodik hozzá, s az Olympia presszó pedig erőszakkal
akarja ezt a 0,2 százalékot a vendégeivel megitatni. Ki érti ezt?
A szocialista vendéglátóiparnak nem szabad figyelmen kívül hagynia a
keresletet, a közízlést, a lakosság igényeit, és nem szabad „eszi, nem eszi,
nem kap mást” alapon kereskedelmi politikát vinni. Az embernek egyébként néha
úgy tűnik hogy az Olympia Étterem vezetősége eltévesztette részlegeinek a
számozását. A harmadosztályú egységében ugyanis szinte mindent lehet kapni, a
kiszolgálás udvarias, a trafikot asztalhoz viszik, a másodosztályú egységében
már ridegebb a hang, lassúbb és nehézkesebb a kiszolgálás, trafik nincs, a sör
gyakran kifogy, este főzeléket és levest ritkán lehet kapni, az elsőosztályúban
pedig szinte reménytelen a vendég helyzete.
Bertha Bulcsu
1965-08-31 / 204. szám
(2. old.)
Holtan találták a vasúti sínen Ujmecsekalján Vida Tibor 24
éves segédmunkás, gilvánfai
lakost augusztus 29- én, vasárnap délután 3 órakor. Hír szerint az Olympiából
ment el és az 1972-es számú Pécs felé haladó tehervonat utolsóelőtti kocsijának
kereke alá vetette magát. A tehervonat után következő motorosvonat vette észre
a szerencsétlenül járt fiatalembert. Mire a mentők a helyszínre értek, Vida
Tibor már meghalt. Az ügyben a rendőrség még folytatja a vizsgálatot.
1965-09-24 / 225. szám
(3. old.)
Megkezdődtek
a nemzetközi jogtörténeti napok
Aláírták a pozsonyi és pécsi egyetem közötti együttműködési megállapodást - Megjelent
a középkori pécsi egyetemről szóló mű
Tegnap délelőtt fél tízkor megnyílt Pécsett a VII. Magyar—Csehszlovák
Jogtörténeti Konferencia. A Pécsi Tudományegyetem aulájában rendezett megnyitó
ünnepségen megjelent dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára és
Körösi Lajos, a Pécs városi Tanács vb- elnöke. […]Tegnap este a konferencia
résztvevőinek tiszteletére ünnepélyes fogadás volt az Olympia Étteremben.
1965-11-16 / 270. szám
(1. old.)
A Húsz
óra kapta a nagydíjat „Reméljük, egy év múlva ismét találkozunk Pécsett"
Befejeződött az első magyar játékfilmszemle
Vasárnap este hét órakor ünnepi díszelőadással véget ért az első
magyar játékfilmszemle. Amikor a társadalmi és a szakmai zsűri tagjai
elfoglalták helyüket, már zsúfolásig megtelt a Petőfi mozi és a közönség
lelkesen ünnepelte a művészeket és alkotókat, valamennyi vendéget. Az ünnepség
első részében Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke, a társadalmi zsűri
elnöke átadta a társadalmi zsűri díjait.
A társadalmi zsűri nagydíját Fábri Zoltán rendező Húsz óra című filmjének
ítélték oda, a külön fődíjat Kovács András rendező Nehéz emberek című filmje
kapta, a két fődíjat Jancsó Miklós rendezőnek és Keleti Márton rendezőnek az
így jöttem, illetve A tizedes meg a többiek című filmért adták át. A díjakat
Martyn Ferenc Munkácsy-díjas festőművész készítette. […]A játékfilmszemle az
Olympia Étteremben megrendezett gálaesttel fejeződött be.
1965-12-03 / 285. szám
(2. old.)
Az ünnepek előtt újabb áruszállítmányok
érkeznek Pécsre és Baranyába.
Bemutató az Olympiában
őszi, téli és alkalmi
ruhák nagyszabású bemutatójára készülnek a Dél-dunántúli Textil- és
Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói. A vállalat KISZ-fiataljai a
pécsi Állami Áruház KISZ-szervezetének tagjaival karöltve vállalták a
rendezést. A méreteiben nem mindennapi divatbemutatót az Olympia étterem &
presszó összes helyiségeiben tartják meg december 11-én este hét, illetve
december 12-én délelőtt tíz órai kezdettel. A divatbemutatón fővárosi manekenek
vonultatják fel a Budapesti Ruházati Mintatervező Vállalat és a Dél-dunántúli
Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat legszebb őszi-téli
Puhamodelljeit.
1965-12-25 / 304. szám
(7. old.)
1965-12-29 / 306. szám
(6. old.)
