1962

Az Olympia szolgáltatói egységgel kapcsolatos cikkek a Dunántúli Napló 1960-1975 között megjelent számaiból

Források 1962-ből

1962-01-13 / 10. szám (6. old.)

1962-01-30 / 24. szám (5. old.)

Új parkok épülnek Pécsett 
Kúszógyürűk és mászófák Meszesen        
A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat parképítő üzeme ez éviben  előreláthatólag   28 ezer négyzetméter  parkot létesít és újít  fel. 1962-ben tovább szépül Ú j-Mecsekalja, parkosítják az új óvoda és bölcsőde környékét, ahol összesen 12 homokozót, 12 padot, 2 billenőt és egy lengőhintát helyeznek el. Füvesítik az új-mecsekaljai legényszállás környékét valamint az Olympia mellett lévő új irodaház körüli részt. Füvesítik, virágokat ültetnek az Új-Mecsekaljától délre fekvő nagy nyugati gáztároló környékén is és egy hatalmas parkrendszert alakítanak ki az Apponya téri új óvoda körül. Itt homokozókat, lubickolókat, padokat és hintákat helyeznek el.     
Az eddigiektől eltérő, egészen új, korszerű vonalvezetésű parkot  kap a metszési újépületek környéke, ahol Pécsett első ízben újszerű játékokat, úszó gyűrűt és mászófát is elhelyeznek a szokásos láncos és billenő hinták mellett. A meszesi új park kb. egy katasztrális holdnyi területet szépít majd meg.         
A Mártírok útja és a Kolozsvár utca közti új MÁV bérházak környékére is virágokat ültetnek és park létesül a Kandó Kálmán utcai új épületek előtt. A város parkosításához telepítendő virágokat most nevelik és az év folyamán mint egy 10-12 mázsa fűmagot vetnek majd el.

1962-04-26 / 96. szám (2. old.)                 

AZ OLYMPIA ÉTTEREM NAGYSIKERŰ NÉMET ESTJÉT           
ápr. 29-én, vasárnap újból megrendezi, melyre kedves vendégeit szeretettel várja.

1962-04-28 / 98. szám (6. old.)

AZ OLYMPIA ÉTTEREM NAGYSIKERŰ NÉMET ESTJÉT           
ápr. 29-én, vasárnap újból  megrendezi, melyre kedves vendégeit szeretettel várja.

1962-05-06 / 104. szám (8. old.)

Értesítjük kedves olvasóinkat, hogy a Pécsi Hámán Kató női ruházati és a Pécsi Minőségi Ruházati kisipari szövetkezet közös tavaszi divatbemutatót rendez f. hó 6-án 11 órakor a Pannónia különtermében és f. hó 6-án, 17 órakor Új-Mecsekalján az Olympia étteremben.

1962-07-22 / 170. szám (10. old.)

A PÉCSI RADIO

1962, július 22-i, vasárnapi műsora a 223,8 m középhullámon:

17.00: Szerb-horvát és német nyelvű műsor:            
Ajandékműsor az egerági Gyöngy Virág MTSZ szökédi üzemegysége dolgozóinak.
18.00: Az Alexandrav-együttes pécsi hangversenyéből (hangfelvétel).        
18.35: Irány Helsinki. -Elutazás előtt Pécsett.           
18.40: Nyáresti szerenád,      
19.00: Dél-dunántúli tükör: „Miért szép?” Az Olympia épületéről • dr. Szabó Dezső, Pákolitz István: Lila c. verséről dr. Kolta Ferenc, Soltra Elemér Pihenő munkások c. mozaik-képéről Bezzegh Zoltán, Tillai Ernő Konyharészlet c. fényképéről Halász Rezső, Bartók Béla Cipósütés c. kórusművéről Tillai Aurél beszél. Szerkesztette: Debitzky István.            
19.25: A visszaeső bűnös. - Rádiójáték. (Ismétlés).  
19.55: Sporthírek.      
20.00: Műsorzárás.

1962-11-29 / 279. szám (1. old.)

1961

Az Olympia szolgáltatói egységgel kapcsolatos cikkek a Dunántúli Napló 1960-1975 között megjelent számaiból

Források 1961-ből

1961-05-09 / 107. szám (5. old.)

Táncdal-délután
A pécsi Janus Pannonius Leánygimnázium KlSZ-szervezetének könnyűzenei szakköre május 12-én; délután 5órakkor a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában hagyományos nyilvános szakköri ülést rendez.    
A szakköri ülésen közreműködik az Olympia étterem Tempó művész kvintettje, Maik Zsuzsanna és Fenyvesi Mihály énekesek, valamint a könnyűzenei szakkör táncdal- énekesei és a szakkör kórusa. A nyilvános táncdal-délután műsorát kizárólag a pécsi zeneszerzők és szövegírók dalaiból állították össze, és a nyilvános gyűlést az iskolaballagó diáklányainak búcsúztatására rendezik. A nyilvános szakköri gyűlést Hajas Béla szakkörvezető tanár rendezi.

1961-05-16 / 113. szám (2. old.)

Kétnapos írókonferencia Pécsett   
A nagy érdeklődéssel várt írókonferenciát – amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Magyar írószövetség pécsi csoportja szervez – május 31-én és június 1-én, rendezik Pécsett a megyei tanács tanácstermében.  
A kétnapos tanácskozás programja szerint május 31-én délelőtt kilenc órakor „A Jelenkor című  folyóirat problémái”címmel Kockás Sándor tart előadást, majd a referátumot vita  követi.  A  tanácskozás résztvevői az első nap délutánján autóbusz kirándulásra mennek Siklósra és Harkányba, este 7 órakor a siklósi művelődési otthonban irodalmi esetet tartanak, majd este tíz órakor a Baranya  megyei tanács elnöke, a résztvevő írók számára az Olympia Étteremben fogadást ad.    
Az írókonferencia második napján délelőtt kilenc órakor Szabó Ede tart előadást „Irodalmunk néhány kérdése” címmel, majd az előadást vita követi.

1961-07-16 / 166. szám (10. old.)

Új tánciskola KOÓS JÁNOS, a Magyar Rádióból és a Televízióból  jól ismert táncdalénekes is fellép az Olympia Étteremben július 19-én este fél 8 órakor megtartandó ruhabemutatón. A közönség között TOTO-LOTTÓ-szelvényeket sorsolnak ki. Belépődíj: 10 Ft.

1961-07-23 / 172. szám (1. old.)

A guatemalai vendégek látogatása Baranyában  
A guatemalai közéleti személyiségek tegnap délelőtt megtekintették a Pécsi Porcelángyárat. A gyárlátogatásra elkísérte a kedves vendégeket dr. Wild Frigyes, az országgyűlés külügyi bizottságának tagja, Földvári János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és Gregor Sándor, a Baranyai megyei képviselőcsoport titkára.      
A porcelángyárban Gáll Ferenc, a gyár igazgatója fogadta és kalauzolta a guatemalai vendégeket: Francisco Villagrankramert, Julio Enrique-Valladares Castillót, Cesar Mesát és Francisco Mendez Escobart, akik igen nagy érdeklődéssel szemlélték a porcelángyártás különféle fázisait. Gall elvtárs ismertette a gyár világhírű találmányait, megmutatta a szobrászműhelyt és bemutatta a szobrászokat. A műszaki porcelángyártás különösen lekötötte a látogatók figyelmét. A Zsolnay-múzeumot tekintették meg ezután, majd pedig Pécs város nevezetesebb műemlékeit járták végig. Ellátogattak a pécsi dómba, nagy figyelemmel szemlélték az eredeti formájában helyreállított Kórház téri török minaretet.
Délben az új-mecsekaljai városrész megtekintése után az Olympia Étteremben ebédeltek, majd Harkányfűrdőre utaztak.           
A kellemes meleg harkány-fürdői felüdülés után Lippóra látogatott a guatemalai küldöttség, ahol a termelőszövetkezet vezetőivel és tagjaival találkoztak. Megtekintették a tehenészetet és a tsz új sertéstelepét. Francisco Villagrankramer képviselő, egyetemi tanár és Cesar Mesa egyetemi tanár különös figyelemmel tanulmányozták és vitatták meg a látottakat.       
Lippóról az Ivándárdai üzemegységbe mentek, ahol a kerthelyiségben a terelőszövetkezet tagjai és vezetői vendégül látták a guatemalai küldöttséget. A későesti órákig tartott a vidám találkozó, amelyen a vendégek nagyon jól érezték magukat és sokat dicsérték a borjúpörköltet, a rántotthúst, az uborkasalátát, meg a jó magyar borokat.      
A guatemalai vendégek vasárnap a délelőtti órákban utaznak el Pécsről, hogy megtekintsék a Balatont.

1961-07-25 / 173. szám (3. old.)

Mózes Ferenc kőművesei    
Új házak épülnek a Jókai utca végén. Nemrégen kezdték el az építést, most a földszintnél tartanak.  Az épülő falak mellett széles sínpár van lefektetve. Vastag drótkötelekkel és csörlőkkel emelik a daru kecses vázát a magasba.  Hamarosan szükség lesz rá!   Kissé távolabb habarcskészítő telep zörög. Csővezetéken nyomják a kőművesekhez a habarcsot.       
Szép napsütésben fürdik az új épülő ház. Nézem a fiatal kőműveseket. Könnyedén és egyenletesen dolgoznak. Nézem, hogy elfolyik a híg malter.  Ritlinger Jancsi észreveszi és magyarázattal, dicsérettel kezdi a szót.   
—   Príma ez a habarcs. Olyan erős fal lesz, mint a beton. — A munkát nem hagyja abba beszélgetés közben sem, s mintha engem akarna tanítgatni a szakmájára, úgy mondogatja közben.  —  Ezt a téglát felállítom, itt kimarad a bekötőfalnak a kapaszkodó. — Majd a társának, Schaffer Jánosnak, a sarkozónak kiált. — Jancsi, rakd már feljebb a zsinórt, mert megszikkad a habarcs.  
Nagy kedvvel és szeretettel emlegeti a mesterségét, annak jó és rossz oldalát.
—  Csak a kereset volna valamivel nagyobb, nem lenne semmi hiba.   Ilyen időben öröm dolgozni; se túl hideg, se túl meleg.  A telet, azt nem szeretem, nagyon kacifántos, fázik az ember körme.  Ez a legszebb — mutat maga elé — falazni.  Tiszta is, meg kellemes érzés látni, amikor emelkedik a magasba az épület.          
Igazgatja a téglákat, darabokat keres, s ha nincs, akkor a kalapácsa szeli el az egészet. Közben megjelenik a kis vízhordó gyerek.  A vizeskanna tetejéből jóízűen húznak, egyet. Tudom, hogy a brigádot együttesen számolják el, vagyis csoportnorma szerint. Kérdem, hogy szokott-e vita lenni?  Ki hogy dolgozik?   Dósa Gyula válaszol:        
— Vita?  Olyan nincs, legfeljebb a focin vitatkozunk.         
Valóban ez lehet a legfőbb atüsker közöttük*, mert úgy látszik, olaj volt a tűzre a kérdésem, azonnal a Dózsa—Tatabánya mérkőzés került a terítékre. Arrébb húzódtam Mózes Ferencék felé.  Ott Brandt Antal, Hesz Ádám és Varga Ernő terítette a maltert és rakta ügyesen a téglát szép egyenes sorba.  Mózes Feri alacsony termetű fekete fiú, nyugodtan és szépen dolgozik. A kéménylyuk helyét egy kerek fával alakítja, a fa mellé megfaragja a téglát és úgy helyezi el.           
Beszélgetünk a szakmájukról, az eddigi emlékekről. Nagy és híres épületeket nem csináltak még, hisz nemrég óta gyakorolják a mesterségüket sem, de mégis büszkeséggel beszélnek az öt évről, amelyet a kőműves szakmában dolgoztak.      
—  Az nagyon jó érzés — mondja Mózes Feri —, amikor sétál az ember vasárnap és az új házak lakói boldog arccal ülnek az erkélyen, vagy néznek ki az ablakon.  Akkor eszemben van, hogy ezt a házat mi építettük, én is, a lakók nem tudják, hogy az a gyerek is, aki ott megy, az is csinált valamit az ő lakásukért...  Hát ez az a jó érzés a mi szakmánkban.   Géplakatos akartam lenni, az kényelmesebb.  De hogy melyik a szebb?     
Elmosolyodik és látszik az arcán, hogy nem bánta meg a géplakatos szákmáról való lemaradását.
—    Érdekes, emlékezetes építkezés? — kérdez vissza. — De nem folytatja, mert Varga Ernő válaszol.
—  Dolgoztunk az „Olympia” építkezésén.   Az emlékezetes marad és büszkék vagyunk rá.  Pedig akkor még tanulók voltunk, de mégis csak csináltuk.      
Brandt Anti veszi át a szót:    
— El is határoztuk, hogy ha megnyílik, akkor mulatunk egyet benne, csak eddig még nem volt rá keret...  De ami késik, az még nem múlt el. Igaz?     
A többiek helyben hagyják, hogy igaza van, és még eljön annak is az ideje.  A kis brigád életéről beszélgetünk tovább. Elmondják, hogy két hónapja beneveztek a szocialista brigád címért folyó versen be és részt vesznek az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban is. A vidámpark építésénél tíz órát dolgoztak eddig.  Hárman szeretnének tanulni, s ez a legizgalmasabb kérdés most Mózes Ferinél, Brandt Antalnál és Hesz Ádámnál.  Mindennap sóhajtoznak, hogy vajon sikerül-e a felvételi az építőipari technikumiba.        
A darut közben felemelték. Magas karcsú teste, mint valami óriás zsiráfé, hajlik az alacsony falak fölé.  A kannából is kifogyott a víz és a kisfiú lassan elbandukolt a kúthoz.  Távozóban még  Ritlinger Jancsi hangját hallom: „Emeld a zsinórt, mert megszikkad a habarcs.”

(Gazdagh István)

1961-08-06 / 184. szám (6 old.)

Most tulajdonképpen hol vagyunk?         
Ezt kérdezték tőlem a napokban, amikor egy külföldi házaspárnak megmutattam a mi városunkat.  Nem a kétezer évest, azt nagyon jól ismerik, mert mindketten itt születtek, itt dolgoztak, életük javát itt töltötték el és csak tizennégy éve élnek Amerikában. Most pár hetes látogatóba jöttek Pécsre. Gépkocsiba ültünk, hogy kissé körülnézzünk, mit találnak ők újnak, ami már nekünk természetes és hozzátartozik mindennapi életünkhöz.  
A Jókai utcai építkezéseknél kiszálltunk a kocsiból.  Elragadtatással nyilatkoztak az eléjük táruló látnivalókról. Aztán a Kolozsvár utcán át a Megyeri útra mentünk. Újonnan épült családi házak között vitt az utunk.  Az iránt érdeklődtek, van-e valami kedvezmény, ami előmozdítja az építkezési kedvet, mert őnáluk a bankok 25—30 évre 6,5 százalékos kamat mellett adnak pénzt az építkezéshez.  És amikor megmagyaráztuk hogyan van nálunk, megértették miért épülnek és épültek Pécsett és Baranyában százával a családi kertes házak az utóbbi években.         
Közben kiértünk Új-Mecsekaljára  és  kocsink  megállt  az Olympia  Étterem  előtt.  Ekkor történt, hogy, akik Pécsett születtek, de több mint tíz éve távol éltek, azt kérdezték, most tulajdonképpen hol vagyunk?”  Mert a régi megszokott Pécsből semmit sem látunk, előttünk egy teljesen új város képe van, sok több emeletes házzal, Pécsett szokatlanul széles úttal, fénycsővilágítással.        
—  Én, hogy őszinte legyek, levélből már értesültem a fejlődésről és számítottam is rá, hogy újat fogok látni — mondta ismerősöm.  —   De, hogy nem egészen tíz év alatt ennyit fejlődjön szülővárosom, nem hittem volna.  Ha ez így folytatódik, pár év múlva egy teljesen új Pécs fog születni.
Egy kis beszélgetés után bementünk az Olympiába, ahol körülnéztünk és azt már felesleges is megjegyeznem, hogy nagyon tetszett. És az ott elfogyasztott fekete külön is megnyerte tetszésüket  meg is jegyezték: „Hiába, feketét csak a magyarok tudnak főzni”.       
Innét a Mecsekre vitt utunk, ahova a sok közös kirándulás emléke köt.  Mi már természetesnek tartjuk, őnekik annál meglepőbb volt, hogy elkészült az állatkert és épül a vidámpark. A vidámparknál azt nem értették, mi az, hogy társadalmi munkában épül, de amikor megmagyaráztuk nekik, mi is az, azt a megjegyzést tették, hogy most már megértik, miért is érzik az emberek magukénak az ilyen létesítményeket; Misina-tetőről az erdőn keresztül Komlóra igyekeztünk. Amikor beértünk, hiába kerestük az általuk ismert bányászfalut, helyette az új, tízéves Komló városát találtuk, ami még jobban meglepte őket, mint Pécs fejlődése. Hazafelé jövet a meszesi új házak már őnekik is természetesnek tűntek, csak miután a lakbérek után érdeklődtek, hamar kiszámították, hogy ők a saját házukban sokkal több adót fizetnek, mint azok, akik itt laknak, bért. A beszélgetések közben megjegyezték azt, hogy a régi kis házak viszont eléggé kopottak, hogy azokra is nagyon ráférne egy kis tatarozás, bár látják, hogy a belvárosban nagy ütemben folyik az ódonosítás, ami ha kész lesz, nagyon kidomborítja majd a város régi jellegét.      
Feltűnt nekik, milyen sok iskola, óvoda és napközit épített államunk, és talán ha nincsenek kint a táblák és nem ők maguk olvassák, el sem hitték volna a legény- és leányszállást.  Külön is meg kellett magyarázni, hogy az milyen célt szolgál. A sikondai éjjeli szanatórium különös meglepetés számukra, mert amikor ők elmentek, akkor az urak szórakozóhelye volt. De nemcsak az új létesítményekre figyeltek fel, az embereket is megfigyelték és megállapították, hogy igen jól öltöznek, igen sok a jó húsban lévő ember és kétheti ittlétük alatt még egyetlen koldust sem láttak.  Nagyon tetszett, hogy a bérházak körül milyen szépen van parkosítva, ami barátságossá teszi a környezetet.        
Meglepte őket az is, hogy amerre jártak ismerősöknél, most már mennyi gép könnyíti a háziasszonyok munkáját, még akkor is, ha ez nem éri el a kinti nívót, de amikor ők elmentek, még ezek sem voltak sok mindennel együtt.        
Ez a kis kirándulásunk meggyőzte ismerőseinket arról, hogy eredményes munka folyik az országban.    Ha még napjainkban körül is állunk egy külföldi csodaautót, vagy megcsodáljuk a zseblámpánál kisebb tranzisztoros rádiót és hihetetlennek tartjuk, hogy olyan fényképezőgép van már forgalomban, amelyik 10 másodpercen belül kész képet ad ki, azért nekünk sincs szégyellnivalónk a fejlődés terén. Sőt, büszkén és bizalomteljesen mutogatjuk eredményeinket. mert a fejlettebb államoktól való lemaradást sokkal rövidebb idő alatt hozzuk be, mint ezt bárki is gondolta volna. És ha most megengedik, válaszolok a kedves vendégeinknek arra a kérdésére, „hogy most tulajdonképpen hol vagyunk?”  —  A magyar történelem legnagyobb fejlődésének a kezdetén.

(Pét.)

1961-08-08 / 185. szám (6. old.)

1961-08-18 / 194. szám

Vásárok a bányásznapon   
Az egész országban szeptember 3-án ünneplik a XI. bányásznapot. Csaknem valamennyi „bányászkerületben“ vásárt rendeznek. Mecsekszabolcson, a Hősök terén és a Hősök terei kultúrotthonban rendezik meg a vásárt. A Hősök terén iparcikk, ruházati és élelmiszer, valamint vendéglátó pavillonokat állítanak fel. Meszesen az üzletházakkal szembeni térségen a Mecsek- vidéki.  Vendéglátó Vállalat kezelésében lévő nagy kertvendéglő áll a pihenők, szórakozók rendelkezésére. A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat játékokat, ajándékot és bizsu-árut hoz majd forgalomba. Vasas II. körzetében a vasasi kultúrotthon udvarában találhatják meg a szórakozást és a „vásár- fiát” a bányászok. Pécs bánya- telepen, a kultúrotthon udvarán készül fel „minden jóval” a  Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat.   
Új-Mecsekalján az idén kerül először megrendezésre nagyobb szabású vásár. A pavillonokat  az Olympia Étteremmel szemben állítják majd fel. Az Olympia Étterem elé erre a napra szabadtéri színpad felállítását is tervezik, ahol a kultúrműsoron kívül divatbemutatót is rendeznek.

1961-08-29 / 203. Szám (2. old.)

Már-már azt hittük…         
Az Olympia Étteremben szól a zene, táncolnak a párok, fürgén mozognak a pincérek, kitűnően Játszik a zenekar és szörnyen hibásan, zagyvaságokat énekel német nyelven a zongorista. Minden olyan, mint amilyen egy nyugalmas kisvárosi nép kellemes, békés estéjén lenni szokott.
Este fél tíz. Bejön két asszony egy tízéves fiúcskával, aki nagyon fáradt és álmos már. Ágyban volna a helye, beül ide hozzák az Olympiába. A pincér azonban nem szolgálja ki őket, kéri, vigyék haza a gyereket. Kimennek, kint hagyják a gyereket, ők pedig visszamennek az étterembe.        
A fél tizenegykor hazafelé tartó férfiak egyike megkérdezi a fiút, hogy kire vár.    
— Anyukámra.          
— Nem fázol ebben a rövidnadrágban, meztelen lábszárakkal?       
— De. Fázom.            
— Hogy hívnak?        
—  Jancsinak.
— Milyen Jancsinak?
Azt is megmondja, de mire idáig jutnak a beszélgetésben, nagy sietve ott terem az egyik asszony és borízű hangom alig forgó nyelvvel kikéri magának, hogy azt a kisfiút molesztálják.
—  Menj ki az utcára, ott sétál a Mariska valahol, keresd meg és várjatok még egy kicsit — parancsol rá a gyerekre és visszamegy az étterembe.      
. . .  Pedig már-már azt hittük, nincsenek ilyen szülők.

— viroy  —

1961-09-01 / 206. szám (3. old.)

Készülődés a bányásznapra

A bányásznap pécsi főünnepségének színhelyén, a pécsszabolcsi Puskin Kultúrotthon kerthelyiségében ácsolják már a díszemelvényt és a kerthelyiség nézőterét.

Közép-Meszesen valóságos vendéglátó kombinát és törpe vidámpark várja a bányásznapi szórakozókat.

Még a bányásznap előtt véglegesen átadják az első pécsi bányaszövetkezeti lakásokat, amikbe már a jövő héten beköltözhetnek az új lakók.

Kultúrműsorhoz, divatbemutatóhoz készítik a szabadtéri színpadot Új-Mecsekalján, az Olympia előtt.

(Erb János felv.)

1961-09-01 / 206. szám (5. old.)

1961-09-03 / 208. szám (2. old.)

Gazdag program a XI. bányásznapon Nagygyűlés Szabolcson és Komlón     
Gazdag program várja ma a bányászokat az egész megyében. Pécsett 6-tól 8-ig a bányászkerületekben zenés ébresztőt tartanak. Délelőtt fél 10 órakor megkoszorúzzák Szabolcson a Hősök terén levő bányász emlékművet. A központi ünnepségre a szabolcsi Puskin Művelődési Házban kerül sor, ahol a kerthelyiségben 10 órai kezdettel ünnepi nagygyűlést tartanak. Az ünnepség alkalmából Pataki Mihály, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója mond beszédet. Szabolcson és Meszesen délután kultúr- és sportműsorra kerül sor. 
Vasas II-n külön ünnepi gyűlést tartanak 10 órai kezdettel a művelődési házban.
Új-Mecsekalján vasárnap is tart a bányászvásár. Este az Olympia étterem előtt kultúrműsort és divatbemutatót rendeznek. Az állandó szórakozó helyeken kívül az új legényszállás előtt egy alkalmi kerthelyiséges kisvendéglőben szórakozhatnak az új városrész lakói.           
Komlón reggel hat órakor a bányászzenekar zenés ébresztőt ad a város lakóinak. Ezt követően 9 órától 10 óráig a Zrínyi Kultúrotthon előtt térzenét hallgathatnak az érdeklődők. Tíz órakor a kultúrház nagytermében ünnepi nagygyűlést tartanak a bányásznap alkalmából. A befogadóképesség korlátozottsága miatt erre meghívókat küldtek ki a tröszt üzemeibe, valamint a Kutató- Fúró Vállalat és az Aknamélyítő Üzem dolgozói részére. Délután különböző kulturális és sport rendezvényeken szórakozhatnak a bányaváros dolgozói. Ezek közül is a legnagyobb érdeklődés a Komló— Ózd labdarúgó-mérkőzés iránt nyilvánul meg.      
Hidason szintén zenés ébresztővel köszöntik a bányásznapot. Délelőtt 10 órakor a kultúrházban ünnepséget rendeznek, melyen Tóth József igazgató mond beszédet. A bányásznapi munkaverseny legjobbjai, az elmúlt félévben kiváló eredményeket elért csapatok között 103 ezer forint pénzjutalmat osztanak ki az ünnepség alkalmából. A hidasi bánya dolgozói közül tízen miniszteri kitüntetést, kapnak. A „Kiváló Dolgozó” jelvényt és oklevelet 41 munkásnak adják át, ketten pedig a „Bányászati Munkazászló” kitüntetést kapják meg. Délután sportműsort rendeznek, este pedig térzene, táncmulatság fejezi be az ünnepségeket.       

— A BÁNYÁSZNAP alkalmából vasárnap Új-Mecsekalján az Olympia étterem előtt és Meszesen a Puskin Kiultúrotthonban nagyszabású árubemutatót rendez a Képcsarnok Vállalat.

1961-10-27 / 254. szám (6. old.)

1961-12-13 / 293. szám (2. old.)

A falragaszoktól eltérően     

a f. hó 16-i és 17-i divatbemutatóra – Olympia, Nádor Étterem – elővételre a jegyeket a Textil Nagykereskedelmi Vállalat Kossuth L. u. 5. És az Állami Áruház árusítja.

1961-12-14 / 294. szám (4. old.)

1960

Az Olympia szolgáltatói egységgel kapcsolatos cikkek a Dunántúli Napló 1960-1975 között megjelent számaiból

Források 1960-ból

1960-09-04 / 209. szám (5. old.)

Megnyílt az Olimpia Étterem         
Minden várakozást felülmúl az új-mecsekaljai vendéglátó  kombinát 
Már hetek óta meghatódottan nézegetik az emberek  a nyugati városrész legújabb létesítményét, a brüsszeli világkiállítás magyar éttermének eredeti tervei alapján épült vendéglátó kombinátot.       
Még tegnap délután is úgy tűnt, hogy az étteremben és a teraszon vendégül látják a kíváncsiskodókat, pedig a megnyitás még váratott magára, este hét órára tűzték ki a hivatalos átadás időpontját. Mégis népes volt a terasz, a piros fehér székek és tarkaabroszos asztalok között sok volt a kíváncsiskodó. De nem is csoda. A város és az ország első korszerű vendéglátó egysége méltán érdemel dicséretet és elismerést.
A Gádoros Lajos műegyetemi professzor tervei alapján készült épület és berendezés ragyogóan modem, szép, kedves és meghitt.      
Az I. osztályú presszóban és a II. oszt. étteremben tölgyfaburkolat, sokszínű lámpatestekből ömlő nappali fény, pompásszínű bútorok, intim sarkok, kedves páholyok teszik meghitté a hangulatot. A melegháznak beillő ablakokban délszaki növények díszlenek, a ragyogó parkettát vöröskókusz szőnyeg borítja. Az asztalokon selyemdamaszt abroszok, ezüstözött barokk evőeszközök és herendi porcelán, melyet minden jelentősebb rendezvényre elővesznek.            
Ez az, amit a vendég lát.        
A „mellékhelyiségek“, ahonnan finom pecsenye, paprikás, halászlé és házisütemény illata árad, ugyanolyan szépek, modemek, mint a presszó és az étterem. A konyha, akár egy jól gépesített műhely: talán csak a főzőkanalat kell kézierővel forgatni.    
Szabó Piroska, a kombinát vezetője, megtiszteltetésnek érzi, hogy a Borostyán étterem után a kombinát vezetésével bízták meg.     
—  Végtelenül hálásak vagyunk, hogy ilyen ragyogó környezetben dolgozhatunk. 
A kombinátba helyezett dolgozók a Pécsi Vendéglátó Vállalat gárdájának javából kerültek ki.  Szabó Piroska egy évtizedig volt a Borostyán éterem vezetője, Horváth Károly, az Éva cukrászda vezetőét látta el hosszú ideig, Szélig Viktort a Borostyán étteremből ismerik jól a vendégek, Ferenczi József főszakácsot aligha kell bemutatni. Meláth Ernő a vállalat cukrászüzemének volt vezetője lett az Olimpia kombinát főcukrásza.      
Meláth Ernő és a cukrászok egy hónap múlva, amikor átveszik a műhelyeket, különleges süteményeket készítenek, majd, Ferenczi József pedig már az első este sajátos „Olimpia“ tálat produkált.
— Sok tervünk van, és ezeket rendre megvalósítjuk.  Tavaly Brüsszelben jártam, most néhány napig a római olimpián — mondta Horváth Károly — sok szakmába vágó tapasztalatot szereztem, sok szakmai titkot lestem el, amelyeket már új munkahelyemen hasznosítok.       
A tervekhez tartozik a közétkeztetés bevezetése, a III. osztályú söntéses étteremben, ahonnan kívánságra 6.90 forintért haza is vihető az étel.
Takács Vilmos elvtárs, a beruházó vállalat igazgatója ünnepélyesen adta át az új létesítményt a Pécsi Vendéglátó Vállalat dolgozóinak, az új városrész és Pécs valamennyi, lakójának, majd sor került a névadásra, melynek keretében a vendéglátó kombinát az Olimpia nevet kapta. A névadó Bedő Pálné elvtársnő, a III. kerületi tanács elnöke.         
Este nyolc órakor a nagyközönség számára is megnyíltak, pontosabban felgördültek az ajtók és a X. bányásznapot ünneplő vendégek végleg birtokukba vették az Olimpia gyönyörű helyiségeit;

Harsányi Márta

1960-09-17-01 / 220. szám (1. old.)

A legjobb benyomásom van a bólyi termelőszövetkezetről        
Dobi István elvtárs látogatása Baranyában         
Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön este Baranyába érkezett. Pénteken Egri Gyula elvtárs, az MSZMP Baranya megyei bizottsága első titkárának, Palkó Sándor, a Baranya megyei tanács elnökének és Földvári János, a megyei tanács elnökhelyettesének kíséretében felkereste Harkányt, ahonnan még a délelőtt folyamán Boly községbe érkezett.  A helybeli Kossuth Termelőszövetkezet előtt Baris István, a mohácsi járási pártbizottság titkára, Takács József, a járási tanács elnöke, valamint a község és a helybeli termelőszövetkezetek vezetői fogadták. […]           
A délután folyamán Pécs nevezetességeit, nagy építkezéseit nézte meg az Elnöki Tanács elnöke. – Uj-Mecsekalján betért itt a nemrégiben átadott Olimpia étterembe, majd Abaligetre látogatott el, ahol megnézte a cseppkőbarlangot, ezt követően pedig visszautazott Budapestre.

Igaz Sándor

1960-10-23 / 251. szám (7. old.)

Új-Mecsekaljától Fehérhegyig       
Egy idő óta igen barátságos a Széchenyi téri éjfél. Amióta fénycsövek vetélkednek a nappali fénnyel, eltűntek a tér imbolygó árnyai, melyek néha testet öltve és az árnyakra egyáltalán nem jellemző hangoskodással mászkálták keresztül-kasul a tér virágágyait.  Hát ennek befellegzett. Minden illetlenkedésre „fényt vet” az éjféli Széchenyi tér s a taxisofőr is „megszűrheti” már, ki alkalmas arra, ki nem, hogy ajtót nyisson a számára. Na nem arról van szó, hogy számkivetettségre ítélték e jó kedvű „második műszakosokat”, mert azért a gondviselés rájuk is kiterjed. S ha nem is az ő kedvükért rendszeresítették az éjfél utáni buszjáratot, őket is felveszi zokszó nélkül, amiért hálából el is nevezték „kék-szanitécnek”.
Nos, egy ilyen autóbuszra kapaszkodtunk fel mi is, hogy Új-Mecsekaljától Ferihegyig ismeretséget kössünk utasokkal, kalauzzal, gépkocsivezetővel. Nem volt szerencsénk. Nem  tudtuk, hogy hét közepén az éjszakai járatnak is „holt szezon”-ja van és sokkal alkalmasabb lett volna szombat, vasárnap a vállalkozásunkra.    
- Akkor igen! Azt látnák csak, mi van itt ezen a két napon.  
Ezt Sütő Gyuláné az autóbusz kalauznője mondja, de semmi rosszallás nincs a hangjában.
- Hát azok kész viccjáratok. Gondolhatják mi megy itt, amikor összeszedjük az ürögi hegyek szilaj pincelátogatóit, akik Új-Mecsekalján összevegyülnek az „Olimpiából” érkező „szolidan spicces” utasokkal. Van azok között magyarnóta, operett, operaénekes „ígéret”, alkalmi bűvész, viccmester, minden. De nem szemtelenkednek ám, leszoktattuk őket róla. Szépen megkérik az embert, szabad-e énekelni. – Csak „pianóban”. – És ők megértik, nem hangoskodnak.

Sajnos, nem volt részünk ilyen ingyenes műkedvelő élvezetben, komolyak és itt-ott mogorvák voltak a szerda éjszakai busz utasai. Mint az a fiatal pár is, aki a Hal térnél szállt fel. Hiába is próbálkoztunk, nem sikerült összeismerkedni velük. A férfi ugyan hátramorgott valamit, de abban semmi biztató nem volt, pedig nagyon szerettük volna kideríteni, hogy a „fiatal párunk” színházban, vagy legrosszabb esetben a Nádor kupolatermében töltötte az estét. Csak amikor a Budai vámnál szedelőzködtek, akkor derült ki a zárkózottságuk oka. Ugyanis a hölgy elől a férfi szabálytalanul a hátsó ajtón lépett ki a buszból és a kalauznő mégcsak nem is tiltakozott. Ügy látszik ő jobb emberismerő nálunk, ő tudta, hogy nem illik beavatkozni haragtartó szerelmespárok dolgaiba.     
De volt még egy búskomor utasa az éjszakai busznak. Egy fiatal ember. Lógó fejjel maga elé merülve üldögélt és csak a lábánál lapuló nagy utazóböröndjét nézegette. S miután őnála nem volt kilátásban semmiféle elutasító veszély, megkérdeztük szomorúsága okát. A válasz eléggé kitérő volt. Annyi derült csak ki, hogy Német Lajosnak hívják. Gyékényesről utazott ide és holnap már munkába áll a bányában. Nem mondott sem többet, sem kevesebbet. Ahogy elnéztük nem lehetett több 20—22 évesnél s alighanem elhallgatott előttünk valami nagyon lényeges dolgot. Talán azt (távol álljon tőlünk a gyanúsítás), hogy mégsem kellett volna olyan könnyedén, olyan legényesen elbúcsúzni valakitől ott a gyékényesi Állomáson.  
Fehérhegytől visszafelé viszont csupa jókedélyű utassal volt dolgunk. Pincérekkel, ruhatárosokkal, felírónőkkel, zenészekkel, autóbuszvezetőkkel, kalauzokkal, akiknél nemcsak azért érthető a jókedv, mert hátuk mögött a fárasztó műszak, hanem más egyébért is.  Leginkább azért,
- és ezt Futó Sándorné autóbuszkalauz mondta: – végre megérték, hogy az éjszakai műszakok után nem kell félórákat, órákat gyalogolniuk, amíg hazaérnek.  Igaz, hogy nem szállítja őket „küszöbig” a busz, de így is nagyon sok órával meghosszabbították a pihenő időt.     
Egyedül talán Matics Sándor elégedetlen. Nem azért, mert ő még szolgálatban van (különben ő a riportban szereplő busz vezetője), hanem ennél sokkal nyomósabb okok miatt. Ilyeneket mond:  – A kocsik túl vannak hajtva.  Rövid a menetidő.       
- aztán részletesebben is elmondja a bajokat.            
- Kevés az a tizenöt perc, amit a menetidőre adnak Fehérhegytől a Széchenyi térig. Ilyenkor éjjel még tudjuk tartani az időt, mert kisebb a forgalom, de sajnos ezt nappal is megkövetelik tőlünk.  Nappal, amikor a vasúti sorompótól a közlekedési rendőrig és az útjavításig ezer „természetes” akadály gátolja a pontos érkezés, indulás betartását. Ebből származnak aztán a nyolc-tíz perces késések is, amiért a közönség jogosan zúgolódik. És mit tehet az autóbuszvezető? Jobb híján elviseli a közönség zúgolódását, vagy osztozkodik rajta a kalauzzal. Ha lehet, én úgyis tartom magam a pontossághoz, de azt ne várja tőlem senki, hogy hajrával gyorshajtással pótoltam a késéseket. Én nemcsak a kocsi épségéért, hanem az utasok életéért is felelősséget vállaltam.           
Így mondta el ezt nekünk Matics Sándor, mi pedig azzal adjuk tovább a Közlekedési Vállalat vezetőségének, hogy érdemes elgondolkodni az autóbuszvezető érvelésén. Annál is inkább, mert nem ő az első gépkocsivezető, akitől hasonló panaszokat hallottunk.

1960-11-13 / 268. szám (4. old.)

Családi vendéglátás 
H a van is hozzávalónk, néha mégis gondot okoz: mit adjunk kedves vendégeinknek, ha nálunk töltik a szombat, vagy vasárnap délutánt és a vendégeskedés belenyúlik a vacsoraidőbe is. Hogy mit adjunk, az elsősorban a vendégektől függ.  A férfiak a sós süteményeket, szendvicseket, bort és sört kedvelik, a nők inkább az édességeket részesítik előnyben.       
Gyerekeknek adhatunk szörpöt, vegyes süteményt és most van szezonja a tejszínhabos gesztenyepürének.  A presszókévá ma már elmaradhatatlan kelléke a vendéglátásnak – ezt változatosabbá tehettük a gesztenyepüréből elcsípett tejszínhabbal. Estefelé azután egy nagyobb tálon ízlésesen elkészített, szép szendvicseket szolgálhatunk fel.  Kérdezzük meg Szabó Piroskát, az Olimpia vendéglátókombinát vezetőjét, milyen szendvicseket készít vendégeinek?           
- Rendszerint többféle szendvicset készítek, szalámival, sült hússal. göngyölt sonkával, keménytolással, májpástétommal, szardíniával. Tudjuk, hogy mindenféle szendvics alapja a jó zsúrkenyér és a kevés langyos vízzel habosra kevert vajkrém. A vajjal megkenjük a ferdén vágott zsúrkenyérszeleteket, s azután vendégeink ízlésének megfelelően „felszereljük" azokat. Jól felhasználhatjuk szendvicskészítéshez a sajtot, akár reszelve, akár csíkokra, vagy háromszögekre vágva. Jó „sajtos" ötlet a sajtot háromszögalakúra vágva, fogvájó segítségével vitorlaként fél keménytojásra tűzni, s ezzel díszíteni a szendvicset. Szerintem legfinomabb szendvics vajalapon, szardíniaízesítéssel, és citromszelettel készül.       
Rumbach Árpád, az Olimpia vendéglátó kombinát cukrászüzemének vezetője vendéglátásra alkalmas, laktató és finom sós, húsos, sajtos tésztákat ajánl. A közkedvelt húsos hasché így készül:    
- Alapja vajas, leveles tészta, mely száz darab tésztát véve alapul 1 kg lisztből, 1 kg margarinból, két dkg. Sóból és két cent ecetből készül. A lisztből, sóval, ecettel és vízzel puha rétestésztát keverünk, melyet fél órai pihentetés után kinyújtjuk és megkenjük a kevés liszttel összedolgozott margarinnal. Ezután hajtogatjuk, amit fél-fél órai pihenés után négyszer megismételük.         
- Töltelék: 50 dkg sertéscombot ledarálunk és húsz deka zsíron, 10 dkg vöröshagymával, két dkg.  petrezselyemzöldjével, két dkg borssal, öt dkg fokhagymával megpárolunk. Végül három tojást keverünk a masszához és egy deci tejszínnel ízesítjük. Kihűtjük.      
Amikor a tésztát megfelelően előkészítettük, másfél centiméter vastagra nyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. A kiszúrt tormák felének a közepét kisebb pogácsaszaggatóval kiemeljük és ezeket  külön sütjük meg. A tésztadarabokat úgy párosítjuk, hogy egy- egy egész pogácsaformára egy-egy kiszúrt pogácsaforma fusson, s így helyezzük őket a sütőlapra. A kisült tészta  közepét megtöltjük a fent leirt hústöltelékkel és a külön sütött kis pogácsaformákat a töltelék tetejére „ültetjük”. Fontos, hogy a tésztát jó, forró sütőben süssük. 

1960-11-30 / 282. szám (4. old.)[1]

1960-12-02 / 284. szám (6. old.)

  

1960-12-04 / 286. szám (5 old.)

1960-12-28 / 305. szám (3. old.)

Akik a Mecseken karácsonyoztak 
A címen annyiban kell módosítani, hogy akikről  szó lesz, nem a Mecseken, hanem a mecseki  üdülőszállóban  karácsonyoztak.  És mindannyian, mind a százötvenen először töltötték el a karácsonyt távol a családtól, a hozzátartozóktól. És miután a karácsonyt legtöbbnyire otthon a legszűkebb családi körben ünnepük az emberek, kíváncsiak voltunk, hogyan pótolta a családi ünnep hangulatát a közös karácsonyfa. a karácsony esti halászlé. a rántotthal és az ünnepek hagyományos eledele a húsleves, a pulykapecsenye, a diós-mákos beigli.          
- Felejthetetlen volt – mondja a fiatalasszony –, a havas Misina tető. az első hó-labdázás. az ünnepek alatti szép kirándulások, az új-mecsekaljai Olimpia étterem, a színházban a pécsi Médeia, a gyönyörű város, a Zsolnay múzeum, a székesegyház, az elegáns emberek, a hangulatos, táncos, zenés esték, szóval minden. […]

---

[1] A cikk újra megjelent: 1960-12-03 / 285. szám (5. old.)