2017. február 12., vasárnap

1963

Az Olympia szolgáltatói egységgel kapcsolatos cikkek a Dunántúli Napló 1960-1975 között megjelent számaiból

Források 1963-ból




1963-02-07 / 31. szám (1. old.)        
Melegcsákány-váltás
Több száz pécsi diák vett részt tegnap a hó eltakarításban      
  
A langyos levegő, a lassú olvadás is javított valamit városunk hóhelyzetén, a diákok, KISZ – fiatalok segítsége azonban lényegesen nagyobb ennél,  hiszen munkájuk nyomán lettek igazán járhatók a pécsi járdák, kerültek az út szélére a közlekedést akadályozó hó göröngyök. Délelőtt még csak a Leöwey Gimnázium előtt, a Sétatér környékén meg a Déryné utcában találkozhatunk jeget csákányoló fiúkkal, havatlapátoló lányokkal, délután azonban már városszerte láthatták őket a munkából hazatérők. A Janus Pannonius Gimnázium, a Leöwey Gimnázium, a Nagy Lajos Gimnázium tanulói valamennyien az Olympia étterem előtt gyülekeztek tegnap délután és valósággal ellepték az új-mecsekaljai parkok eddig járhatatlan összekötő útjainak egy részét. Ma reggel már kevesebb óvodásnak kell térdig érő hóban bandukolnia.  
Mivel a Nagy Lajos Gimnázium tanulóinak csak 18 csákánya és lapátja volt, „melegcsákány-váltással” dolgoztak. – Egymásnak adták a lapát nyelét, s így mindegyik friss erővel dolgozhatott a reá jutó fél, egy óra alatt, egyikük sem fáradt ki a szokatlan munkában.        
A Kulich Gyula utcában még a későesti órákban is dolgoztak a Gépipari Technikum tanulói a környék rendbetételén. A Porcelángyár fiataljai az üzem belterületén tették járhatóvá az utakat. A Sopiana kiszesei pedig a nagy piac környékén igyekeztek eltávolítani az útról az összegyülemlett hótömeget. Különböző utcákban „névtelen” diákok, ismeretlen segítők jelentek meg, nem tudni honnan. Egy-kettőre rendbe tették az átkelőhelyeket, járdarészeket s már indultak is tovább.           
Felesleges nevet említeni, valamennyi társadalmi munkás diák nevét felsorolhatnánk, hiszen egyaránt lelkesedéssel dolgoztak. A Pécsi Köztisztasági Váll.-nál mondották, hogy nem csak a fiatalokra, hanem az idősebbekre is számíthatnak. Az Országos Takarék pénztár pécsi dolgozói mára jelentették be segítségüket a vállalatnál.

1963-05-03 / 101. szám (2. old.)
Nagyüzem a szórakozóhelyeken    
A május 1-1 program  korántsem  ért véget a színpompás felvonulással, sőt a seregszemle után  következett, a több helyen hosszúra nyúló vidám szórakozás.    
A Széchenyi téren 20 hatalmas busz sorakozik, várja az utasokat, hogy ha kell, akár percenkénti indulással is felszállítsa azt a 15 ezer kirándulót, akik május 1-én a Mecsekien kerestek szórakozást, pihenést.
Tizenötezer kiránduló ellenére sem volt nagy tolongás a Mecseken. Az állatkertet mintegy 3800 vendég látogatta meg. A vidám park 22 játékja is csak naplemente után szűnt meg mozogná, amikor elbúcsúzott a 6400 látogató.          
Az éttermeik, cukrászdák, turistaházak jól felkészültek a május elsejét ünneplő tömegek fogadására.    A Pécsi Vendéglátó Vállalat a Balokányban, a Séta-téren, az út- törővasútnál az Olympia mellett és a Tettyén tizenegy büfésátrat állított fel, amelyek reggel nyolctól egészen sötétedésig a közönség rendelkezésére álltak.        
Az első „hullám” közvetlenül a felvonulás után következett, amikor elsősorban a Nádor éttermet és a Széchenyi tér szomszédságában lévő belvárosi cukrászdákat lepték el a fogyasztók. A természetkedvelők és a kirándulni vágyók a délutáni órákban a mecseki vendéglátóhelyeiket, büféket keresték fel.  Dömörkapunál mintegy ezerötszázan pihentek meg. Telt ház volt a Tettyén is, de a távolabbi szó rakodóhelyek sem maradtak üresen.   Fehérkúton közel 11 ezer forint forgalommal zártak.

1963-05-14 / 110. szám (2. old.)
Megtalálták a kulcsot!         
Trényi József raktári daraboló, a pécsi Sopiana Gépgyár fiatal munkása, reggel fél hétkor olvasta el a Dunántúli Napló hétfői számát. Azonnal észrevette a „Keresse a kulcsot” című rejtvényt és nyomban sikerült is megfejtenie. Amikor kiderült, hogy a kulcsot az Olympia környékén kell keresni, kilépőt kért az üzemből és azon mód olajosan, munkásruhában Új-Mecsekaljára sietett. Akkor már vagy 25-30-an keresték a kulcsot. Töviről-hegyire átfésülték Olympia étterem környékét, míg végül a terasz üvegkupolás részénél az „u”-alakú tartóvasban Trényi József megtalálta a DN-jelzésű hatalmas vaskulcsot.
- Nyomban meg is mutattam a többieknek – mondta a fiatal ember. Egyrészt azért, hogy ne fáradjanak tovább, másrészt azért, hogy lássák, velük azonos körülmények között kerestem és találtam meg az elrejtett kulcsot. Az örömhírrel azonnal édesanyámhoz siettem, s csak aztán jöttem a szerkesztőségbe. Szeretem az érdekes, kalandos dolgokat, bár az utóbbi időben nem igen érek rá rejtvényt fejteni, mert esténként technikumba járok. Arra azonban mindig szakítok időt, hogy a lap helyi rejtvényét megfejtsem, és úgy látszik meg is éri.  Nagyon örülök az órának, mert az enyém már fél éve elromlott. Először azt gondoltam, nem érdemes neki állni a keresésnek, de aztán rájöttem, mégis; mindig próbálkozni kell, mert sohase lehet tudni, kinek lesz szerencséje.

1963-05-15 / 111. szám (1. old.)
A lengyel pártmunkásküldöttség látogatása a megyénkben      
A hazánkban tartózkodó lengyel pártmunkás-küldöttség, melynek vezetője Leon Stasiak elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a központi bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője tegnap felkereste megyénk és pécs város több nevezetes helyét.
Először a küldöttség tagjai Harkányba utaztak, ahol rövid séta után megfürödtek a strandon, majd felkeresték a Baranya Szállodát. Ezután Pécsett rövid kirándulást tettek a Mecseken, melynek során megtekintették az állatkertet, a vidámparkot, majd a kiskilátóról megnézték Meszes panorámáját.
A városban tett látogatás során megismerkedtek Új-Mecsekaljával és az Olimpia [Olympia] Étteremmel. Megnézték a megyei pártbizottság épületét is, majd megyénkben tett látogatásuk végén a Mecsek Vidéki Állami Pincegazdaság pincészetét keresték fel.         
A lengyel pártmunkás-küldöttséget elkísérte Rapai Gyula, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, valamint Sebestyén Jenő az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa.



  

1963-07-12 / 161. szám (3. old.)
Los Angelestől – Pécsig       
Kezével ellenzőt formál sűrű, fekete szemöldöke elé, és úgy nézi az új-mecsekaljai házakat, a kék, zöld, sárga pasztellszíneket, az Olympia vendéglő ívelt homlokzatát. Szép, galambősz haja van, arca barnára égett a napon, világos öltönyt visel és mozdulatai lassúak.   Nem mond véleményt semmiről, egy-két elejtett szót csak, azt is inkább udvariasságból.                      
Richard Neutra professzor egyike a világ leghíresebb építészeinek.
Az ebédnél megtörik hallgatása, beszél, tréfálkozik, szívesen felelget a kérdésekre. Benedetti Tibor, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója, és a legjobb pécsi tervezők kísérik. Délelőtt érkezett, de a lenyugvó napfény már a budapesti repülőgépen fogja érni.          
— Megszoktam az utazást — mondja kávéját kavargatva. — Innen Lengyelországba, majd Venezuelába repülök. Hogy hol jártam eddig? ...   
Mosolyog, nem is tudja, hirtelen mihez is kapjon emlékeiben, gondolatban óceánokon, tengereken siklik át.        
— India, Pakisztán, Ausztrália, Dél-Amerika, Európa…       
— Mióta tartózkodik hazánkban?      
— Három napja. Pesten voltam, Dunaújvárosban s most Pécsett. Holnap m ég tartok egy előadást az, egyetemen, aztán újra csomagolok.        
Színes folyóiratok kerülnek elő, egymás kezéből vesszük át a fényképeket. A tág, világos, korszerű arhitektúrájú épületek nagyszerű alkotókészségét dicsérik. Életműve?  — akarom kérdezni, de felesleges, a folyóiratok lapjai önmaguktól beszélnek. Los Angelesben él, az Egyesült Államokban, s három országban vannak intézetei. A Neutra név végigfutott a glóbuson, Karachiban, Delhiben, New-Yorkban vagy akár Hamburgban öntötte álmait, elképzeléseit betonba, üvegbe ezer és ezer munkáskéz.
— Ezt nem rég fejezték be — mutat egy épület fényképére — negyven méter magas lamellák biztosítják, hogy az épületben dolgozó ezerötszáz hivatalnok állandóan elegendő napfényt kapjon. A föld forgásával változik a lamellák állása, s így kerül mindig elég fény a szobákba. Igen… Ez egészen új, ilyet még Amerikában sem készítettek. A világításnak ez a módja kevesebbe kerül, és az áram költségben a lamellák ára megtérül. Egyébként most terveztem egy agrárfőiskolát Kelet-Pakisztánnak, egy kórházat Lahore-ban s tervezőim dolgoznak a Róma melletti, huszonnyolezer lakású városrészen.  Most már nem tanítok, az egyetemre én már öreg vagyok.      
— Miért jött hazánkba?         
— Előadást tartok és kíváncsi is voltam a magyar építészek életére.            
Ám Neutra professzornak tetszik a tervezés is, tetszik az új városrész.        
— Európa lemaradt az építészetben — mondja, — de nem behozhatatlanul, — majd hozzáteszi: — Az építészek olyanok, min t az orvosok. Óriási szerepük van az emberek életében. Később arról érdeklődik, nálunk a tervezők  ellátogatnak-e lakásokba, és megkérdezik-e p. dolgozókat, mennyire elégedettek a szobákkal, a berendezéssel? Olyan kapcsolat kell a lakosság és a tervező között, mint az író és olvasója között, bár ez a kapcsolat a tervezőknél még fontosabb — teszi hozzá, — Az épület befolyásolja az embereket, egy életen át hat az emberekre. Éppen ezért a tervezők nagyon sok kárt, de nagyon sok hasznot is hajthatnak.      
— Nagyon jó érzés már ilyen gazdag életmű után lenni? Tudni, hogy mindent! Megtett, amit egy ember megtehetett a szakmájában! Hivatása gyarapításában? Hogy nagyot alkotott?  — kérdezem. 
Rázza fejét, tagad. Elégedetlen. Azt mondja, egyszer Svájcban, az egyik pályaudvaron valaki könyvet hagyott; a padon. Unalmában felvette. Róla szólt. Egyik helyen azt olvasta: Neutrát mindig valami az új felé hajtja. Egy így igaz.   
A búcsúzásnál kijelenti, szeretne a m agyar építészek hasznára lenni, ha elfogadnak tőle egy-két jótanácsot.
Délután majd beszáll a gépbe, és lenéz Pécsre, a Mecsekre. Emlékül talán elvisz egy jó szót és egy építészeti formát, s itthagyja életműve nagy tapasztalatát.
Szfits István

1963-10-26 / 251. szám (5. old.)
Bemutató az Ifjúsági Jazz Klubban          
A KISZ Pécs városi bizottsága és a Városi Művelődési Ház „Ifjúsági Jazz Klubja” hétfőn este fél hétkor klubestet rendez az Olympia presszóban. A program szerint dr. Tóth Endre beszámolót tart a budapesti ifjúsági klubban való szereplésükről, majd Oscar Petterson „1963” lemezbemutatója következik. Az élőzenéi bemutatóban két budapesti vendég Lakatos Dezső és Duka Norbert a Garay-egvüttes tagja is közreműködik. A Pécsi Ifjúsági Jazz Klub tagjaiból Kész József és Kreácsik János játszik zongorán, illetve dobon.

1963-12-13 / 291. szám (2. old.)
Előadás
Pécs város Művelődési Háza és a KISZ Pécs városi Bizottsága szervezésében alakult Pécsi Ifjúsági Jazz Klub — a művelődési házban folyó felújítási és festési munkálatok miatt — legközelebbi klubestjét az új-mecsekaljai Olympia eszpresszóban tartja december 16-án, hétfőn este fél 7 órakor. A klubesten Szabados György, a Budapesti Ifjúsági Jazz Klub tagja előadást tart a jazz legújabb irányzatairól zenei illusztrációkkal. Az előadást élőzenei bemutató követi. Közreműködik Szabados György, aki a tavasszal Budapesten indított „Ki a legjobb?”  című dzsessz-előadóművészi pályázaton Kertész Kornél után a legjobb zongoristának bizonyult. Publik Endre, aki ugyanezen a pályázaton a bőgősök között a 4. helyezést érte el, szintén vendége lesz 16-án a pécsi dzsesszkedvelőknek. Szabados György és Publik Endre pécsi partnere az élőzenei bemutatóban Várnay Ottó lesz, aki dobon működik közre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése