Az Olympia szolgáltatói egységgel
kapcsolatos cikkek a Dunántúli Napló 1960-1975 között megjelent számaiból
Források 1961-ből
1961-05-09 / 107. szám
(5. old.)
Táncdal-délután
A pécsi Janus Pannonius Leánygimnázium KlSZ-szervezetének könnyűzenei szakköre május 12-én; délután 5órakkor a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában hagyományos nyilvános szakköri ülést rendez.
A szakköri ülésen közreműködik az Olympia étterem Tempó művész kvintettje, Maik Zsuzsanna és Fenyvesi Mihály énekesek, valamint a könnyűzenei szakkör táncdal- énekesei és a szakkör kórusa. A nyilvános táncdal-délután műsorát kizárólag a pécsi zeneszerzők és szövegírók dalaiból állították össze, és a nyilvános gyűlést az iskolaballagó diáklányainak búcsúztatására rendezik. A nyilvános szakköri gyűlést Hajas Béla szakkörvezető tanár rendezi.
A pécsi Janus Pannonius Leánygimnázium KlSZ-szervezetének könnyűzenei szakköre május 12-én; délután 5órakkor a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában hagyományos nyilvános szakköri ülést rendez.
A szakköri ülésen közreműködik az Olympia étterem Tempó művész kvintettje, Maik Zsuzsanna és Fenyvesi Mihály énekesek, valamint a könnyűzenei szakkör táncdal- énekesei és a szakkör kórusa. A nyilvános táncdal-délután műsorát kizárólag a pécsi zeneszerzők és szövegírók dalaiból állították össze, és a nyilvános gyűlést az iskolaballagó diáklányainak búcsúztatására rendezik. A nyilvános szakköri gyűlést Hajas Béla szakkörvezető tanár rendezi.
1961-05-16 / 113. szám
(2. old.)
Kétnapos
írókonferencia Pécsett
A nagy érdeklődéssel várt írókonferenciát – amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Magyar írószövetség pécsi csoportja szervez – május 31-én és június 1-én, rendezik Pécsett a megyei tanács tanácstermében.
A kétnapos tanácskozás programja szerint május 31-én délelőtt kilenc órakor „A Jelenkor című folyóirat problémái”címmel Kockás Sándor tart előadást, majd a referátumot vita követi. A tanácskozás résztvevői az első nap délutánján autóbusz kirándulásra mennek Siklósra és Harkányba, este 7 órakor a siklósi művelődési otthonban irodalmi esetet tartanak, majd este tíz órakor a Baranya megyei tanács elnöke, a résztvevő írók számára az Olympia Étteremben fogadást ad.
Az írókonferencia második napján délelőtt kilenc órakor Szabó Ede tart előadást „Irodalmunk néhány kérdése” címmel, majd az előadást vita követi.
A nagy érdeklődéssel várt írókonferenciát – amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Magyar írószövetség pécsi csoportja szervez – május 31-én és június 1-én, rendezik Pécsett a megyei tanács tanácstermében.
A kétnapos tanácskozás programja szerint május 31-én délelőtt kilenc órakor „A Jelenkor című folyóirat problémái”címmel Kockás Sándor tart előadást, majd a referátumot vita követi. A tanácskozás résztvevői az első nap délutánján autóbusz kirándulásra mennek Siklósra és Harkányba, este 7 órakor a siklósi művelődési otthonban irodalmi esetet tartanak, majd este tíz órakor a Baranya megyei tanács elnöke, a résztvevő írók számára az Olympia Étteremben fogadást ad.
Az írókonferencia második napján délelőtt kilenc órakor Szabó Ede tart előadást „Irodalmunk néhány kérdése” címmel, majd az előadást vita követi.
1961-07-16 / 166. szám
(10. old.)
Új
tánciskola
KOÓS JÁNOS, a Magyar Rádióból és a Televízióból jól ismert táncdalénekes is fellép az Olympia
Étteremben július 19-én este fél 8 órakor megtartandó ruhabemutatón. A közönség
között TOTO-LOTTÓ-szelvényeket sorsolnak ki. Belépődíj: 10 Ft.
1961-07-23 / 172. szám
(1. old.)
A
guatemalai vendégek látogatása Baranyában
A guatemalai közéleti személyiségek tegnap délelőtt megtekintették a Pécsi Porcelángyárat. A gyárlátogatásra elkísérte a kedves vendégeket dr. Wild Frigyes, az országgyűlés külügyi bizottságának tagja, Földvári János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és Gregor Sándor, a Baranyai megyei képviselőcsoport titkára.
A porcelángyárban Gáll Ferenc, a gyár igazgatója fogadta és kalauzolta a guatemalai vendégeket: Francisco Villagrankramert, Julio Enrique-Valladares Castillót, Cesar Mesát és Francisco Mendez Escobart, akik igen nagy érdeklődéssel szemlélték a porcelángyártás különféle fázisait. Gall elvtárs ismertette a gyár világhírű találmányait, megmutatta a szobrászműhelyt és bemutatta a szobrászokat. A műszaki porcelángyártás különösen lekötötte a látogatók figyelmét. A Zsolnay-múzeumot tekintették meg ezután, majd pedig Pécs város nevezetesebb műemlékeit járták végig. Ellátogattak a pécsi dómba, nagy figyelemmel szemlélték az eredeti formájában helyreállított Kórház téri török minaretet.
Délben az új-mecsekaljai városrész megtekintése után az Olympia Étteremben ebédeltek, majd Harkányfűrdőre utaztak.
A kellemes meleg harkány-fürdői felüdülés után Lippóra látogatott a guatemalai küldöttség, ahol a termelőszövetkezet vezetőivel és tagjaival találkoztak. Megtekintették a tehenészetet és a tsz új sertéstelepét. Francisco Villagrankramer képviselő, egyetemi tanár és Cesar Mesa egyetemi tanár különös figyelemmel tanulmányozták és vitatták meg a látottakat.
Lippóról az Ivándárdai üzemegységbe mentek, ahol a kerthelyiségben a terelőszövetkezet tagjai és vezetői vendégül látták a guatemalai küldöttséget. A későesti órákig tartott a vidám találkozó, amelyen a vendégek nagyon jól érezték magukat és sokat dicsérték a borjúpörköltet, a rántotthúst, az uborkasalátát, meg a jó magyar borokat.
A guatemalai vendégek vasárnap a délelőtti órákban utaznak el Pécsről, hogy megtekintsék a Balatont.
A guatemalai közéleti személyiségek tegnap délelőtt megtekintették a Pécsi Porcelángyárat. A gyárlátogatásra elkísérte a kedves vendégeket dr. Wild Frigyes, az országgyűlés külügyi bizottságának tagja, Földvári János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és Gregor Sándor, a Baranyai megyei képviselőcsoport titkára.
A porcelángyárban Gáll Ferenc, a gyár igazgatója fogadta és kalauzolta a guatemalai vendégeket: Francisco Villagrankramert, Julio Enrique-Valladares Castillót, Cesar Mesát és Francisco Mendez Escobart, akik igen nagy érdeklődéssel szemlélték a porcelángyártás különféle fázisait. Gall elvtárs ismertette a gyár világhírű találmányait, megmutatta a szobrászműhelyt és bemutatta a szobrászokat. A műszaki porcelángyártás különösen lekötötte a látogatók figyelmét. A Zsolnay-múzeumot tekintették meg ezután, majd pedig Pécs város nevezetesebb műemlékeit járták végig. Ellátogattak a pécsi dómba, nagy figyelemmel szemlélték az eredeti formájában helyreállított Kórház téri török minaretet.
Délben az új-mecsekaljai városrész megtekintése után az Olympia Étteremben ebédeltek, majd Harkányfűrdőre utaztak.
A kellemes meleg harkány-fürdői felüdülés után Lippóra látogatott a guatemalai küldöttség, ahol a termelőszövetkezet vezetőivel és tagjaival találkoztak. Megtekintették a tehenészetet és a tsz új sertéstelepét. Francisco Villagrankramer képviselő, egyetemi tanár és Cesar Mesa egyetemi tanár különös figyelemmel tanulmányozták és vitatták meg a látottakat.
Lippóról az Ivándárdai üzemegységbe mentek, ahol a kerthelyiségben a terelőszövetkezet tagjai és vezetői vendégül látták a guatemalai küldöttséget. A későesti órákig tartott a vidám találkozó, amelyen a vendégek nagyon jól érezték magukat és sokat dicsérték a borjúpörköltet, a rántotthúst, az uborkasalátát, meg a jó magyar borokat.
A guatemalai vendégek vasárnap a délelőtti órákban utaznak el Pécsről, hogy megtekintsék a Balatont.
1961-07-25 / 173. szám
(3. old.)
Mózes
Ferenc kőművesei
Új házak épülnek a Jókai utca végén. Nemrégen kezdték el az építést, most a földszintnél tartanak. Az épülő falak mellett széles sínpár van lefektetve. Vastag drótkötelekkel és csörlőkkel emelik a daru kecses vázát a magasba. Hamarosan szükség lesz rá! Kissé távolabb habarcskészítő telep zörög. Csővezetéken nyomják a kőművesekhez a habarcsot.
Szép napsütésben fürdik az új épülő ház. Nézem a fiatal kőműveseket. Könnyedén és egyenletesen dolgoznak. Nézem, hogy elfolyik a híg malter. Ritlinger Jancsi észreveszi és magyarázattal, dicsérettel kezdi a szót.
— Príma ez a habarcs. Olyan erős fal lesz, mint a beton. — A munkát nem hagyja abba beszélgetés közben sem, s mintha engem akarna tanítgatni a szakmájára, úgy mondogatja közben. — Ezt a téglát felállítom, itt kimarad a bekötőfalnak a kapaszkodó. — Majd a társának, Schaffer Jánosnak, a sarkozónak kiált. — Jancsi, rakd már feljebb a zsinórt, mert megszikkad a habarcs.
Nagy kedvvel és szeretettel emlegeti a mesterségét, annak jó és rossz oldalát.
— Csak a kereset volna valamivel nagyobb, nem lenne semmi hiba. Ilyen időben öröm dolgozni; se túl hideg, se túl meleg. A telet, azt nem szeretem, nagyon kacifántos, fázik az ember körme. Ez a legszebb — mutat maga elé — falazni. Tiszta is, meg kellemes érzés látni, amikor emelkedik a magasba az épület.
Igazgatja a téglákat, darabokat keres, s ha nincs, akkor a kalapácsa szeli el az egészet. Közben megjelenik a kis vízhordó gyerek. A vizeskanna tetejéből jóízűen húznak, egyet. Tudom, hogy a brigádot együttesen számolják el, vagyis csoportnorma szerint. Kérdem, hogy szokott-e vita lenni? Ki hogy dolgozik? Dósa Gyula válaszol:
— Vita? Olyan nincs, legfeljebb a focin vitatkozunk.
Valóban ez lehet a legfőbb atüsker közöttük*, mert úgy látszik, olaj volt a tűzre a kérdésem, azonnal a Dózsa—Tatabánya mérkőzés került a terítékre. Arrébb húzódtam Mózes Ferencék felé. Ott Brandt Antal, Hesz Ádám és Varga Ernő terítette a maltert és rakta ügyesen a téglát szép egyenes sorba. Mózes Feri alacsony termetű fekete fiú, nyugodtan és szépen dolgozik. A kéménylyuk helyét egy kerek fával alakítja, a fa mellé megfaragja a téglát és úgy helyezi el.
Beszélgetünk a szakmájukról, az eddigi emlékekről. Nagy és híres épületeket nem csináltak még, hisz nemrég óta gyakorolják a mesterségüket sem, de mégis büszkeséggel beszélnek az öt évről, amelyet a kőműves szakmában dolgoztak.
— Az nagyon jó érzés — mondja Mózes Feri —, amikor sétál az ember vasárnap és az új házak lakói boldog arccal ülnek az erkélyen, vagy néznek ki az ablakon. Akkor eszemben van, hogy ezt a házat mi építettük, én is, a lakók nem tudják, hogy az a gyerek is, aki ott megy, az is csinált valamit az ő lakásukért... Hát ez az a jó érzés a mi szakmánkban. Géplakatos akartam lenni, az kényelmesebb. De hogy melyik a szebb?
Elmosolyodik és látszik az arcán, hogy nem bánta meg a géplakatos szákmáról való lemaradását.
— Érdekes, emlékezetes építkezés? — kérdez vissza. — De nem folytatja, mert Varga Ernő válaszol.
— Dolgoztunk az „Olympia” építkezésén. Az emlékezetes marad és büszkék vagyunk rá. Pedig akkor még tanulók voltunk, de mégis csak csináltuk.
Brandt Anti veszi át a szót:
— El is határoztuk, hogy ha megnyílik, akkor mulatunk egyet benne, csak eddig még nem volt rá keret... De ami késik, az még nem múlt el. Igaz?
A többiek helyben hagyják, hogy igaza van, és még eljön annak is az ideje. A kis brigád életéről beszélgetünk tovább. Elmondják, hogy két hónapja beneveztek a szocialista brigád címért folyó versen be és részt vesznek az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban is. A vidámpark építésénél tíz órát dolgoztak eddig. Hárman szeretnének tanulni, s ez a legizgalmasabb kérdés most Mózes Ferinél, Brandt Antalnál és Hesz Ádámnál. Mindennap sóhajtoznak, hogy vajon sikerül-e a felvételi az építőipari technikumiba.
A darut közben felemelték. Magas karcsú teste, mint valami óriás zsiráfé, hajlik az alacsony falak fölé. A kannából is kifogyott a víz és a kisfiú lassan elbandukolt a kúthoz. Távozóban még Ritlinger Jancsi hangját hallom: „Emeld a zsinórt, mert megszikkad a habarcs.”
Új házak épülnek a Jókai utca végén. Nemrégen kezdték el az építést, most a földszintnél tartanak. Az épülő falak mellett széles sínpár van lefektetve. Vastag drótkötelekkel és csörlőkkel emelik a daru kecses vázát a magasba. Hamarosan szükség lesz rá! Kissé távolabb habarcskészítő telep zörög. Csővezetéken nyomják a kőművesekhez a habarcsot.
Szép napsütésben fürdik az új épülő ház. Nézem a fiatal kőműveseket. Könnyedén és egyenletesen dolgoznak. Nézem, hogy elfolyik a híg malter. Ritlinger Jancsi észreveszi és magyarázattal, dicsérettel kezdi a szót.
— Príma ez a habarcs. Olyan erős fal lesz, mint a beton. — A munkát nem hagyja abba beszélgetés közben sem, s mintha engem akarna tanítgatni a szakmájára, úgy mondogatja közben. — Ezt a téglát felállítom, itt kimarad a bekötőfalnak a kapaszkodó. — Majd a társának, Schaffer Jánosnak, a sarkozónak kiált. — Jancsi, rakd már feljebb a zsinórt, mert megszikkad a habarcs.
Nagy kedvvel és szeretettel emlegeti a mesterségét, annak jó és rossz oldalát.
— Csak a kereset volna valamivel nagyobb, nem lenne semmi hiba. Ilyen időben öröm dolgozni; se túl hideg, se túl meleg. A telet, azt nem szeretem, nagyon kacifántos, fázik az ember körme. Ez a legszebb — mutat maga elé — falazni. Tiszta is, meg kellemes érzés látni, amikor emelkedik a magasba az épület.
Igazgatja a téglákat, darabokat keres, s ha nincs, akkor a kalapácsa szeli el az egészet. Közben megjelenik a kis vízhordó gyerek. A vizeskanna tetejéből jóízűen húznak, egyet. Tudom, hogy a brigádot együttesen számolják el, vagyis csoportnorma szerint. Kérdem, hogy szokott-e vita lenni? Ki hogy dolgozik? Dósa Gyula válaszol:
— Vita? Olyan nincs, legfeljebb a focin vitatkozunk.
Valóban ez lehet a legfőbb atüsker közöttük*, mert úgy látszik, olaj volt a tűzre a kérdésem, azonnal a Dózsa—Tatabánya mérkőzés került a terítékre. Arrébb húzódtam Mózes Ferencék felé. Ott Brandt Antal, Hesz Ádám és Varga Ernő terítette a maltert és rakta ügyesen a téglát szép egyenes sorba. Mózes Feri alacsony termetű fekete fiú, nyugodtan és szépen dolgozik. A kéménylyuk helyét egy kerek fával alakítja, a fa mellé megfaragja a téglát és úgy helyezi el.
Beszélgetünk a szakmájukról, az eddigi emlékekről. Nagy és híres épületeket nem csináltak még, hisz nemrég óta gyakorolják a mesterségüket sem, de mégis büszkeséggel beszélnek az öt évről, amelyet a kőműves szakmában dolgoztak.
— Az nagyon jó érzés — mondja Mózes Feri —, amikor sétál az ember vasárnap és az új házak lakói boldog arccal ülnek az erkélyen, vagy néznek ki az ablakon. Akkor eszemben van, hogy ezt a házat mi építettük, én is, a lakók nem tudják, hogy az a gyerek is, aki ott megy, az is csinált valamit az ő lakásukért... Hát ez az a jó érzés a mi szakmánkban. Géplakatos akartam lenni, az kényelmesebb. De hogy melyik a szebb?
Elmosolyodik és látszik az arcán, hogy nem bánta meg a géplakatos szákmáról való lemaradását.
— Érdekes, emlékezetes építkezés? — kérdez vissza. — De nem folytatja, mert Varga Ernő válaszol.
— Dolgoztunk az „Olympia” építkezésén. Az emlékezetes marad és büszkék vagyunk rá. Pedig akkor még tanulók voltunk, de mégis csak csináltuk.
Brandt Anti veszi át a szót:
— El is határoztuk, hogy ha megnyílik, akkor mulatunk egyet benne, csak eddig még nem volt rá keret... De ami késik, az még nem múlt el. Igaz?
A többiek helyben hagyják, hogy igaza van, és még eljön annak is az ideje. A kis brigád életéről beszélgetünk tovább. Elmondják, hogy két hónapja beneveztek a szocialista brigád címért folyó versen be és részt vesznek az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban is. A vidámpark építésénél tíz órát dolgoztak eddig. Hárman szeretnének tanulni, s ez a legizgalmasabb kérdés most Mózes Ferinél, Brandt Antalnál és Hesz Ádámnál. Mindennap sóhajtoznak, hogy vajon sikerül-e a felvételi az építőipari technikumiba.
A darut közben felemelték. Magas karcsú teste, mint valami óriás zsiráfé, hajlik az alacsony falak fölé. A kannából is kifogyott a víz és a kisfiú lassan elbandukolt a kúthoz. Távozóban még Ritlinger Jancsi hangját hallom: „Emeld a zsinórt, mert megszikkad a habarcs.”
(Gazdagh István)
1961-08-06 / 184. szám
(6 old.)
Most
tulajdonképpen hol vagyunk?
Ezt kérdezték tőlem a napokban, amikor egy külföldi házaspárnak megmutattam a mi városunkat. Nem a kétezer évest, azt nagyon jól ismerik, mert mindketten itt születtek, itt dolgoztak, életük javát itt töltötték el és csak tizennégy éve élnek Amerikában. Most pár hetes látogatóba jöttek Pécsre. Gépkocsiba ültünk, hogy kissé körülnézzünk, mit találnak ők újnak, ami már nekünk természetes és hozzátartozik mindennapi életünkhöz.
A Jókai utcai építkezéseknél kiszálltunk a kocsiból. Elragadtatással nyilatkoztak az eléjük táruló látnivalókról. Aztán a Kolozsvár utcán át a Megyeri útra mentünk. Újonnan épült családi házak között vitt az utunk. Az iránt érdeklődtek, van-e valami kedvezmény, ami előmozdítja az építkezési kedvet, mert őnáluk a bankok 25—30 évre 6,5 százalékos kamat mellett adnak pénzt az építkezéshez. És amikor megmagyaráztuk hogyan van nálunk, megértették miért épülnek és épültek Pécsett és Baranyában százával a családi kertes házak az utóbbi években.
Közben kiértünk Új-Mecsekaljára és kocsink megállt az Olympia Étterem előtt. Ekkor történt, hogy, akik Pécsett születtek, de több mint tíz éve távol éltek, azt kérdezték, most tulajdonképpen hol vagyunk?” Mert a régi megszokott Pécsből semmit sem látunk, előttünk egy teljesen új város képe van, sok több emeletes házzal, Pécsett szokatlanul széles úttal, fénycsővilágítással.
— Én, hogy őszinte legyek, levélből már értesültem a fejlődésről és számítottam is rá, hogy újat fogok látni — mondta ismerősöm. — De, hogy nem egészen tíz év alatt ennyit fejlődjön szülővárosom, nem hittem volna. Ha ez így folytatódik, pár év múlva egy teljesen új Pécs fog születni.
Egy kis beszélgetés után bementünk az Olympiába, ahol körülnéztünk és azt már felesleges is megjegyeznem, hogy nagyon tetszett. És az ott elfogyasztott fekete külön is megnyerte tetszésüket meg is jegyezték: „Hiába, feketét csak a magyarok tudnak főzni”.
Innét a Mecsekre vitt utunk, ahova a sok közös kirándulás emléke köt. Mi már természetesnek tartjuk, őnekik annál meglepőbb volt, hogy elkészült az állatkert és épül a vidámpark. A vidámparknál azt nem értették, mi az, hogy társadalmi munkában épül, de amikor megmagyaráztuk nekik, mi is az, azt a megjegyzést tették, hogy most már megértik, miért is érzik az emberek magukénak az ilyen létesítményeket; Misina-tetőről az erdőn keresztül Komlóra igyekeztünk. Amikor beértünk, hiába kerestük az általuk ismert bányászfalut, helyette az új, tízéves Komló városát találtuk, ami még jobban meglepte őket, mint Pécs fejlődése. Hazafelé jövet a meszesi új házak már őnekik is természetesnek tűntek, csak miután a lakbérek után érdeklődtek, hamar kiszámították, hogy ők a saját házukban sokkal több adót fizetnek, mint azok, akik itt laknak, bért. A beszélgetések közben megjegyezték azt, hogy a régi kis házak viszont eléggé kopottak, hogy azokra is nagyon ráférne egy kis tatarozás, bár látják, hogy a belvárosban nagy ütemben folyik az ódonosítás, ami ha kész lesz, nagyon kidomborítja majd a város régi jellegét.
Feltűnt nekik, milyen sok iskola, óvoda és napközit épített államunk, és talán ha nincsenek kint a táblák és nem ők maguk olvassák, el sem hitték volna a legény- és leányszállást. Külön is meg kellett magyarázni, hogy az milyen célt szolgál. A sikondai éjjeli szanatórium különös meglepetés számukra, mert amikor ők elmentek, akkor az urak szórakozóhelye volt. De nemcsak az új létesítményekre figyeltek fel, az embereket is megfigyelték és megállapították, hogy igen jól öltöznek, igen sok a jó húsban lévő ember és kétheti ittlétük alatt még egyetlen koldust sem láttak. Nagyon tetszett, hogy a bérházak körül milyen szépen van parkosítva, ami barátságossá teszi a környezetet.
Meglepte őket az is, hogy amerre jártak ismerősöknél, most már mennyi gép könnyíti a háziasszonyok munkáját, még akkor is, ha ez nem éri el a kinti nívót, de amikor ők elmentek, még ezek sem voltak sok mindennel együtt.
Ez a kis kirándulásunk meggyőzte ismerőseinket arról, hogy eredményes munka folyik az országban. Ha még napjainkban körül is állunk egy külföldi csodaautót, vagy megcsodáljuk a zseblámpánál kisebb tranzisztoros rádiót és hihetetlennek tartjuk, hogy olyan fényképezőgép van már forgalomban, amelyik 10 másodpercen belül kész képet ad ki, azért nekünk sincs szégyellnivalónk a fejlődés terén. Sőt, büszkén és bizalomteljesen mutogatjuk eredményeinket. mert a fejlettebb államoktól való lemaradást sokkal rövidebb idő alatt hozzuk be, mint ezt bárki is gondolta volna. És ha most megengedik, válaszolok a kedves vendégeinknek arra a kérdésére, „hogy most tulajdonképpen hol vagyunk?” — A magyar történelem legnagyobb fejlődésének a kezdetén.
Ezt kérdezték tőlem a napokban, amikor egy külföldi házaspárnak megmutattam a mi városunkat. Nem a kétezer évest, azt nagyon jól ismerik, mert mindketten itt születtek, itt dolgoztak, életük javát itt töltötték el és csak tizennégy éve élnek Amerikában. Most pár hetes látogatóba jöttek Pécsre. Gépkocsiba ültünk, hogy kissé körülnézzünk, mit találnak ők újnak, ami már nekünk természetes és hozzátartozik mindennapi életünkhöz.
A Jókai utcai építkezéseknél kiszálltunk a kocsiból. Elragadtatással nyilatkoztak az eléjük táruló látnivalókról. Aztán a Kolozsvár utcán át a Megyeri útra mentünk. Újonnan épült családi házak között vitt az utunk. Az iránt érdeklődtek, van-e valami kedvezmény, ami előmozdítja az építkezési kedvet, mert őnáluk a bankok 25—30 évre 6,5 százalékos kamat mellett adnak pénzt az építkezéshez. És amikor megmagyaráztuk hogyan van nálunk, megértették miért épülnek és épültek Pécsett és Baranyában százával a családi kertes házak az utóbbi években.
Közben kiértünk Új-Mecsekaljára és kocsink megállt az Olympia Étterem előtt. Ekkor történt, hogy, akik Pécsett születtek, de több mint tíz éve távol éltek, azt kérdezték, most tulajdonképpen hol vagyunk?” Mert a régi megszokott Pécsből semmit sem látunk, előttünk egy teljesen új város képe van, sok több emeletes házzal, Pécsett szokatlanul széles úttal, fénycsővilágítással.
— Én, hogy őszinte legyek, levélből már értesültem a fejlődésről és számítottam is rá, hogy újat fogok látni — mondta ismerősöm. — De, hogy nem egészen tíz év alatt ennyit fejlődjön szülővárosom, nem hittem volna. Ha ez így folytatódik, pár év múlva egy teljesen új Pécs fog születni.
Egy kis beszélgetés után bementünk az Olympiába, ahol körülnéztünk és azt már felesleges is megjegyeznem, hogy nagyon tetszett. És az ott elfogyasztott fekete külön is megnyerte tetszésüket meg is jegyezték: „Hiába, feketét csak a magyarok tudnak főzni”.
Innét a Mecsekre vitt utunk, ahova a sok közös kirándulás emléke köt. Mi már természetesnek tartjuk, őnekik annál meglepőbb volt, hogy elkészült az állatkert és épül a vidámpark. A vidámparknál azt nem értették, mi az, hogy társadalmi munkában épül, de amikor megmagyaráztuk nekik, mi is az, azt a megjegyzést tették, hogy most már megértik, miért is érzik az emberek magukénak az ilyen létesítményeket; Misina-tetőről az erdőn keresztül Komlóra igyekeztünk. Amikor beértünk, hiába kerestük az általuk ismert bányászfalut, helyette az új, tízéves Komló városát találtuk, ami még jobban meglepte őket, mint Pécs fejlődése. Hazafelé jövet a meszesi új házak már őnekik is természetesnek tűntek, csak miután a lakbérek után érdeklődtek, hamar kiszámították, hogy ők a saját házukban sokkal több adót fizetnek, mint azok, akik itt laknak, bért. A beszélgetések közben megjegyezték azt, hogy a régi kis házak viszont eléggé kopottak, hogy azokra is nagyon ráférne egy kis tatarozás, bár látják, hogy a belvárosban nagy ütemben folyik az ódonosítás, ami ha kész lesz, nagyon kidomborítja majd a város régi jellegét.
Feltűnt nekik, milyen sok iskola, óvoda és napközit épített államunk, és talán ha nincsenek kint a táblák és nem ők maguk olvassák, el sem hitték volna a legény- és leányszállást. Külön is meg kellett magyarázni, hogy az milyen célt szolgál. A sikondai éjjeli szanatórium különös meglepetés számukra, mert amikor ők elmentek, akkor az urak szórakozóhelye volt. De nemcsak az új létesítményekre figyeltek fel, az embereket is megfigyelték és megállapították, hogy igen jól öltöznek, igen sok a jó húsban lévő ember és kétheti ittlétük alatt még egyetlen koldust sem láttak. Nagyon tetszett, hogy a bérházak körül milyen szépen van parkosítva, ami barátságossá teszi a környezetet.
Meglepte őket az is, hogy amerre jártak ismerősöknél, most már mennyi gép könnyíti a háziasszonyok munkáját, még akkor is, ha ez nem éri el a kinti nívót, de amikor ők elmentek, még ezek sem voltak sok mindennel együtt.
Ez a kis kirándulásunk meggyőzte ismerőseinket arról, hogy eredményes munka folyik az országban. Ha még napjainkban körül is állunk egy külföldi csodaautót, vagy megcsodáljuk a zseblámpánál kisebb tranzisztoros rádiót és hihetetlennek tartjuk, hogy olyan fényképezőgép van már forgalomban, amelyik 10 másodpercen belül kész képet ad ki, azért nekünk sincs szégyellnivalónk a fejlődés terén. Sőt, büszkén és bizalomteljesen mutogatjuk eredményeinket. mert a fejlettebb államoktól való lemaradást sokkal rövidebb idő alatt hozzuk be, mint ezt bárki is gondolta volna. És ha most megengedik, válaszolok a kedves vendégeinknek arra a kérdésére, „hogy most tulajdonképpen hol vagyunk?” — A magyar történelem legnagyobb fejlődésének a kezdetén.
(Pét.)
1961-08-08 / 185. szám
(6. old.)
1961-08-18 / 194. szám
Vásárok a
bányásznapon
Az egész országban szeptember 3-án ünneplik a XI. bányásznapot. Csaknem valamennyi „bányászkerületben“ vásárt rendeznek. Mecsekszabolcson, a Hősök terén és a Hősök terei kultúrotthonban rendezik meg a vásárt. A Hősök terén iparcikk, ruházati és élelmiszer, valamint vendéglátó pavillonokat állítanak fel. Meszesen az üzletházakkal szembeni térségen a Mecsek- vidéki. Vendéglátó Vállalat kezelésében lévő nagy kertvendéglő áll a pihenők, szórakozók rendelkezésére. A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat játékokat, ajándékot és bizsu-árut hoz majd forgalomba. Vasas II. körzetében a vasasi kultúrotthon udvarában találhatják meg a szórakozást és a „vásár- fiát” a bányászok. Pécs bánya- telepen, a kultúrotthon udvarán készül fel „minden jóval” a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat.
Új-Mecsekalján az idén kerül először megrendezésre nagyobb szabású vásár. A pavillonokat az Olympia Étteremmel szemben állítják majd fel. Az Olympia Étterem elé erre a napra szabadtéri színpad felállítását is tervezik, ahol a kultúrműsoron kívül divatbemutatót is rendeznek.
Az egész országban szeptember 3-án ünneplik a XI. bányásznapot. Csaknem valamennyi „bányászkerületben“ vásárt rendeznek. Mecsekszabolcson, a Hősök terén és a Hősök terei kultúrotthonban rendezik meg a vásárt. A Hősök terén iparcikk, ruházati és élelmiszer, valamint vendéglátó pavillonokat állítanak fel. Meszesen az üzletházakkal szembeni térségen a Mecsek- vidéki. Vendéglátó Vállalat kezelésében lévő nagy kertvendéglő áll a pihenők, szórakozók rendelkezésére. A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat játékokat, ajándékot és bizsu-árut hoz majd forgalomba. Vasas II. körzetében a vasasi kultúrotthon udvarában találhatják meg a szórakozást és a „vásár- fiát” a bányászok. Pécs bánya- telepen, a kultúrotthon udvarán készül fel „minden jóval” a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat.
Új-Mecsekalján az idén kerül először megrendezésre nagyobb szabású vásár. A pavillonokat az Olympia Étteremmel szemben állítják majd fel. Az Olympia Étterem elé erre a napra szabadtéri színpad felállítását is tervezik, ahol a kultúrműsoron kívül divatbemutatót is rendeznek.
1961-08-29 / 203. Szám
(2. old.)
Már-már
azt hittük…
Az Olympia Étteremben szól a zene, táncolnak a párok, fürgén mozognak a pincérek, kitűnően Játszik a zenekar és szörnyen hibásan, zagyvaságokat énekel német nyelven a zongorista. Minden olyan, mint amilyen egy nyugalmas kisvárosi nép kellemes, békés estéjén lenni szokott.
Este fél tíz. Bejön két asszony egy tízéves fiúcskával, aki nagyon fáradt és álmos már. Ágyban volna a helye, beül ide hozzák az Olympiába. A pincér azonban nem szolgálja ki őket, kéri, vigyék haza a gyereket. Kimennek, kint hagyják a gyereket, ők pedig visszamennek az étterembe.
A fél tizenegykor hazafelé tartó férfiak egyike megkérdezi a fiút, hogy kire vár.
— Anyukámra.
— Nem fázol ebben a rövidnadrágban, meztelen lábszárakkal?
— De. Fázom.
— Hogy hívnak?
— Jancsinak.
— Milyen Jancsinak?
Azt is megmondja, de mire idáig jutnak a beszélgetésben, nagy sietve ott terem az egyik asszony és borízű hangom alig forgó nyelvvel kikéri magának, hogy azt a kisfiút molesztálják.
— Menj ki az utcára, ott sétál a Mariska valahol, keresd meg és várjatok még egy kicsit — parancsol rá a gyerekre és visszamegy az étterembe.
. . . Pedig már-már azt hittük, nincsenek ilyen szülők.
Az Olympia Étteremben szól a zene, táncolnak a párok, fürgén mozognak a pincérek, kitűnően Játszik a zenekar és szörnyen hibásan, zagyvaságokat énekel német nyelven a zongorista. Minden olyan, mint amilyen egy nyugalmas kisvárosi nép kellemes, békés estéjén lenni szokott.
Este fél tíz. Bejön két asszony egy tízéves fiúcskával, aki nagyon fáradt és álmos már. Ágyban volna a helye, beül ide hozzák az Olympiába. A pincér azonban nem szolgálja ki őket, kéri, vigyék haza a gyereket. Kimennek, kint hagyják a gyereket, ők pedig visszamennek az étterembe.
A fél tizenegykor hazafelé tartó férfiak egyike megkérdezi a fiút, hogy kire vár.
— Anyukámra.
— Nem fázol ebben a rövidnadrágban, meztelen lábszárakkal?
— De. Fázom.
— Hogy hívnak?
— Jancsinak.
— Milyen Jancsinak?
Azt is megmondja, de mire idáig jutnak a beszélgetésben, nagy sietve ott terem az egyik asszony és borízű hangom alig forgó nyelvvel kikéri magának, hogy azt a kisfiút molesztálják.
— Menj ki az utcára, ott sétál a Mariska valahol, keresd meg és várjatok még egy kicsit — parancsol rá a gyerekre és visszamegy az étterembe.
. . . Pedig már-már azt hittük, nincsenek ilyen szülők.
— viroy —
1961-09-01 / 206. szám
(3. old.)
Készülődés
a bányásznapra
A bányásznap pécsi főünnepségének színhelyén, a
pécsszabolcsi Puskin Kultúrotthon kerthelyiségében ácsolják már a díszemelvényt
és a kerthelyiség nézőterét.
Közép-Meszesen valóságos vendéglátó kombinát és törpe
vidámpark várja a bányásznapi szórakozókat.
Még a bányásznap előtt véglegesen átadják az első pécsi
bányaszövetkezeti lakásokat, amikbe már a jövő héten beköltözhetnek az új
lakók.
Kultúrműsorhoz, divatbemutatóhoz készítik a szabadtéri színpadot Új-Mecsekalján, az Olympia előtt.
(Erb János felv.)
1961-09-01 / 206. szám
(5. old.)
1961-09-03 / 208. szám
(2. old.)
Gazdag
program a XI. bányásznapon Nagygyűlés Szabolcson és Komlón
Gazdag program várja ma a bányászokat az egész megyében. Pécsett 6-tól 8-ig a bányászkerületekben zenés ébresztőt tartanak. Délelőtt fél 10 órakor megkoszorúzzák Szabolcson a Hősök terén levő bányász emlékművet. A központi ünnepségre a szabolcsi Puskin Művelődési Házban kerül sor, ahol a kerthelyiségben 10 órai kezdettel ünnepi nagygyűlést tartanak. Az ünnepség alkalmából Pataki Mihály, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója mond beszédet. Szabolcson és Meszesen délután kultúr- és sportműsorra kerül sor.
Vasas II-n külön ünnepi gyűlést tartanak 10 órai kezdettel a művelődési házban.
Új-Mecsekalján vasárnap is tart a bányászvásár. Este az Olympia étterem előtt kultúrműsort és divatbemutatót rendeznek. Az állandó szórakozó helyeken kívül az új legényszállás előtt egy alkalmi kerthelyiséges kisvendéglőben szórakozhatnak az új városrész lakói.
Komlón reggel hat órakor a bányászzenekar zenés ébresztőt ad a város lakóinak. Ezt követően 9 órától 10 óráig a Zrínyi Kultúrotthon előtt térzenét hallgathatnak az érdeklődők. Tíz órakor a kultúrház nagytermében ünnepi nagygyűlést tartanak a bányásznap alkalmából. A befogadóképesség korlátozottsága miatt erre meghívókat küldtek ki a tröszt üzemeibe, valamint a Kutató- Fúró Vállalat és az Aknamélyítő Üzem dolgozói részére. Délután különböző kulturális és sport rendezvényeken szórakozhatnak a bányaváros dolgozói. Ezek közül is a legnagyobb érdeklődés a Komló— Ózd labdarúgó-mérkőzés iránt nyilvánul meg.
Hidason szintén zenés ébresztővel köszöntik a bányásznapot. Délelőtt 10 órakor a kultúrházban ünnepséget rendeznek, melyen Tóth József igazgató mond beszédet. A bányásznapi munkaverseny legjobbjai, az elmúlt félévben kiváló eredményeket elért csapatok között 103 ezer forint pénzjutalmat osztanak ki az ünnepség alkalmából. A hidasi bánya dolgozói közül tízen miniszteri kitüntetést, kapnak. A „Kiváló Dolgozó” jelvényt és oklevelet 41 munkásnak adják át, ketten pedig a „Bányászati Munkazászló” kitüntetést kapják meg. Délután sportműsort rendeznek, este pedig térzene, táncmulatság fejezi be az ünnepségeket.
Gazdag program várja ma a bányászokat az egész megyében. Pécsett 6-tól 8-ig a bányászkerületekben zenés ébresztőt tartanak. Délelőtt fél 10 órakor megkoszorúzzák Szabolcson a Hősök terén levő bányász emlékművet. A központi ünnepségre a szabolcsi Puskin Művelődési Házban kerül sor, ahol a kerthelyiségben 10 órai kezdettel ünnepi nagygyűlést tartanak. Az ünnepség alkalmából Pataki Mihály, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója mond beszédet. Szabolcson és Meszesen délután kultúr- és sportműsorra kerül sor.
Vasas II-n külön ünnepi gyűlést tartanak 10 órai kezdettel a művelődési házban.
Új-Mecsekalján vasárnap is tart a bányászvásár. Este az Olympia étterem előtt kultúrműsort és divatbemutatót rendeznek. Az állandó szórakozó helyeken kívül az új legényszállás előtt egy alkalmi kerthelyiséges kisvendéglőben szórakozhatnak az új városrész lakói.
Komlón reggel hat órakor a bányászzenekar zenés ébresztőt ad a város lakóinak. Ezt követően 9 órától 10 óráig a Zrínyi Kultúrotthon előtt térzenét hallgathatnak az érdeklődők. Tíz órakor a kultúrház nagytermében ünnepi nagygyűlést tartanak a bányásznap alkalmából. A befogadóképesség korlátozottsága miatt erre meghívókat küldtek ki a tröszt üzemeibe, valamint a Kutató- Fúró Vállalat és az Aknamélyítő Üzem dolgozói részére. Délután különböző kulturális és sport rendezvényeken szórakozhatnak a bányaváros dolgozói. Ezek közül is a legnagyobb érdeklődés a Komló— Ózd labdarúgó-mérkőzés iránt nyilvánul meg.
Hidason szintén zenés ébresztővel köszöntik a bányásznapot. Délelőtt 10 órakor a kultúrházban ünnepséget rendeznek, melyen Tóth József igazgató mond beszédet. A bányásznapi munkaverseny legjobbjai, az elmúlt félévben kiváló eredményeket elért csapatok között 103 ezer forint pénzjutalmat osztanak ki az ünnepség alkalmából. A hidasi bánya dolgozói közül tízen miniszteri kitüntetést, kapnak. A „Kiváló Dolgozó” jelvényt és oklevelet 41 munkásnak adják át, ketten pedig a „Bányászati Munkazászló” kitüntetést kapják meg. Délután sportműsort rendeznek, este pedig térzene, táncmulatság fejezi be az ünnepségeket.
— A BÁNYÁSZNAP alkalmából vasárnap Új-Mecsekalján az Olympia
étterem előtt és Meszesen a Puskin Kiultúrotthonban nagyszabású árubemutatót
rendez a Képcsarnok Vállalat.
1961-10-27 / 254. szám
(6. old.)
1961-12-13 / 293. szám (2.
old.)
A
falragaszoktól eltérően
a f. hó 16-i és 17-i divatbemutatóra – Olympia, Nádor Étterem –
elővételre a jegyeket a Textil Nagykereskedelmi Vállalat Kossuth L. u. 5. És az
Állami Áruház árusítja.
1961-12-14 / 294. szám
(4. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése