Az Olympia szolgáltatói egységgel kapcsolatos cikkek a
Dunántúli Napló 1960-1975 között megjelent számaiból
Források 1960-ból
1960-09-04 / 209. szám (5. old.)
Megnyílt
az Olimpia Étterem
Minden várakozást felülmúl az új-mecsekaljai vendéglátó kombinát
Már hetek óta meghatódottan nézegetik az emberek a nyugati városrész legújabb létesítményét, a brüsszeli világkiállítás magyar éttermének eredeti tervei alapján épült vendéglátó kombinátot.
Még tegnap délután is úgy tűnt, hogy az étteremben és a teraszon vendégül látják a kíváncsiskodókat, pedig a megnyitás még váratott magára, este hét órára tűzték ki a hivatalos átadás időpontját. Mégis népes volt a terasz, a piros fehér székek és tarkaabroszos asztalok között sok volt a kíváncsiskodó. De nem is csoda. A város és az ország első korszerű vendéglátó egysége méltán érdemel dicséretet és elismerést.
A Gádoros Lajos műegyetemi professzor tervei alapján készült épület és berendezés ragyogóan modem, szép, kedves és meghitt.
Az I. osztályú presszóban és a II. oszt. étteremben tölgyfaburkolat, sokszínű lámpatestekből ömlő nappali fény, pompásszínű bútorok, intim sarkok, kedves páholyok teszik meghitté a hangulatot. A melegháznak beillő ablakokban délszaki növények díszlenek, a ragyogó parkettát vöröskókusz szőnyeg borítja. Az asztalokon selyemdamaszt abroszok, ezüstözött barokk evőeszközök és herendi porcelán, melyet minden jelentősebb rendezvényre elővesznek.
Ez az, amit a vendég lát.
A „mellékhelyiségek“, ahonnan finom pecsenye, paprikás, halászlé és házisütemény illata árad, ugyanolyan szépek, modemek, mint a presszó és az étterem. A konyha, akár egy jól gépesített műhely: talán csak a főzőkanalat kell kézierővel forgatni.
Szabó Piroska, a kombinát vezetője, megtiszteltetésnek érzi, hogy a Borostyán étterem után a kombinát vezetésével bízták meg.
— Végtelenül hálásak vagyunk, hogy ilyen ragyogó környezetben dolgozhatunk.
A kombinátba helyezett dolgozók a Pécsi Vendéglátó Vállalat gárdájának javából kerültek ki. Szabó Piroska egy évtizedig volt a Borostyán éterem vezetője, Horváth Károly, az Éva cukrászda vezetőét látta el hosszú ideig, Szélig Viktort a Borostyán étteremből ismerik jól a vendégek, Ferenczi József főszakácsot aligha kell bemutatni. Meláth Ernő a vállalat cukrászüzemének volt vezetője lett az Olimpia kombinát főcukrásza.
Meláth Ernő és a cukrászok egy hónap múlva, amikor átveszik a műhelyeket, különleges süteményeket készítenek, majd, Ferenczi József pedig már az első este sajátos „Olimpia“ tálat produkált.
— Sok tervünk van, és ezeket rendre megvalósítjuk. Tavaly Brüsszelben jártam, most néhány napig a római olimpián — mondta Horváth Károly — sok szakmába vágó tapasztalatot szereztem, sok szakmai titkot lestem el, amelyeket már új munkahelyemen hasznosítok.
A tervekhez tartozik a közétkeztetés bevezetése, a III. osztályú söntéses étteremben, ahonnan kívánságra 6.90 forintért haza is vihető az étel.
Takács Vilmos elvtárs, a beruházó vállalat igazgatója ünnepélyesen adta át az új létesítményt a Pécsi Vendéglátó Vállalat dolgozóinak, az új városrész és Pécs valamennyi, lakójának, majd sor került a névadásra, melynek keretében a vendéglátó kombinát az Olimpia nevet kapta. A névadó Bedő Pálné elvtársnő, a III. kerületi tanács elnöke.
Este nyolc órakor a nagyközönség számára is megnyíltak, pontosabban felgördültek az ajtók és a X. bányásznapot ünneplő vendégek végleg birtokukba vették az Olimpia gyönyörű helyiségeit;
Minden várakozást felülmúl az új-mecsekaljai vendéglátó kombinát
Már hetek óta meghatódottan nézegetik az emberek a nyugati városrész legújabb létesítményét, a brüsszeli világkiállítás magyar éttermének eredeti tervei alapján épült vendéglátó kombinátot.
Még tegnap délután is úgy tűnt, hogy az étteremben és a teraszon vendégül látják a kíváncsiskodókat, pedig a megnyitás még váratott magára, este hét órára tűzték ki a hivatalos átadás időpontját. Mégis népes volt a terasz, a piros fehér székek és tarkaabroszos asztalok között sok volt a kíváncsiskodó. De nem is csoda. A város és az ország első korszerű vendéglátó egysége méltán érdemel dicséretet és elismerést.
A Gádoros Lajos műegyetemi professzor tervei alapján készült épület és berendezés ragyogóan modem, szép, kedves és meghitt.
Az I. osztályú presszóban és a II. oszt. étteremben tölgyfaburkolat, sokszínű lámpatestekből ömlő nappali fény, pompásszínű bútorok, intim sarkok, kedves páholyok teszik meghitté a hangulatot. A melegháznak beillő ablakokban délszaki növények díszlenek, a ragyogó parkettát vöröskókusz szőnyeg borítja. Az asztalokon selyemdamaszt abroszok, ezüstözött barokk evőeszközök és herendi porcelán, melyet minden jelentősebb rendezvényre elővesznek.
Ez az, amit a vendég lát.
A „mellékhelyiségek“, ahonnan finom pecsenye, paprikás, halászlé és házisütemény illata árad, ugyanolyan szépek, modemek, mint a presszó és az étterem. A konyha, akár egy jól gépesített műhely: talán csak a főzőkanalat kell kézierővel forgatni.
Szabó Piroska, a kombinát vezetője, megtiszteltetésnek érzi, hogy a Borostyán étterem után a kombinát vezetésével bízták meg.
— Végtelenül hálásak vagyunk, hogy ilyen ragyogó környezetben dolgozhatunk.
A kombinátba helyezett dolgozók a Pécsi Vendéglátó Vállalat gárdájának javából kerültek ki. Szabó Piroska egy évtizedig volt a Borostyán éterem vezetője, Horváth Károly, az Éva cukrászda vezetőét látta el hosszú ideig, Szélig Viktort a Borostyán étteremből ismerik jól a vendégek, Ferenczi József főszakácsot aligha kell bemutatni. Meláth Ernő a vállalat cukrászüzemének volt vezetője lett az Olimpia kombinát főcukrásza.
Meláth Ernő és a cukrászok egy hónap múlva, amikor átveszik a műhelyeket, különleges süteményeket készítenek, majd, Ferenczi József pedig már az első este sajátos „Olimpia“ tálat produkált.
— Sok tervünk van, és ezeket rendre megvalósítjuk. Tavaly Brüsszelben jártam, most néhány napig a római olimpián — mondta Horváth Károly — sok szakmába vágó tapasztalatot szereztem, sok szakmai titkot lestem el, amelyeket már új munkahelyemen hasznosítok.
A tervekhez tartozik a közétkeztetés bevezetése, a III. osztályú söntéses étteremben, ahonnan kívánságra 6.90 forintért haza is vihető az étel.
Takács Vilmos elvtárs, a beruházó vállalat igazgatója ünnepélyesen adta át az új létesítményt a Pécsi Vendéglátó Vállalat dolgozóinak, az új városrész és Pécs valamennyi, lakójának, majd sor került a névadásra, melynek keretében a vendéglátó kombinát az Olimpia nevet kapta. A névadó Bedő Pálné elvtársnő, a III. kerületi tanács elnöke.
Este nyolc órakor a nagyközönség számára is megnyíltak, pontosabban felgördültek az ajtók és a X. bányásznapot ünneplő vendégek végleg birtokukba vették az Olimpia gyönyörű helyiségeit;
Harsányi Márta
1960-09-17-01 / 220. szám (1. old.)
A
legjobb benyomásom van a bólyi termelőszövetkezetről
Dobi István elvtárs látogatása Baranyában
Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön este Baranyába érkezett. Pénteken Egri Gyula elvtárs, az MSZMP Baranya megyei bizottsága első titkárának, Palkó Sándor, a Baranya megyei tanács elnökének és Földvári János, a megyei tanács elnökhelyettesének kíséretében felkereste Harkányt, ahonnan még a délelőtt folyamán Boly községbe érkezett. A helybeli Kossuth Termelőszövetkezet előtt Baris István, a mohácsi járási pártbizottság titkára, Takács József, a járási tanács elnöke, valamint a község és a helybeli termelőszövetkezetek vezetői fogadták. […]
A délután folyamán Pécs nevezetességeit, nagy építkezéseit nézte meg az Elnöki Tanács elnöke. – Uj-Mecsekalján betért itt a nemrégiben átadott Olimpia étterembe, majd Abaligetre látogatott el, ahol megnézte a cseppkőbarlangot, ezt követően pedig visszautazott Budapestre.
Dobi István elvtárs látogatása Baranyában
Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön este Baranyába érkezett. Pénteken Egri Gyula elvtárs, az MSZMP Baranya megyei bizottsága első titkárának, Palkó Sándor, a Baranya megyei tanács elnökének és Földvári János, a megyei tanács elnökhelyettesének kíséretében felkereste Harkányt, ahonnan még a délelőtt folyamán Boly községbe érkezett. A helybeli Kossuth Termelőszövetkezet előtt Baris István, a mohácsi járási pártbizottság titkára, Takács József, a járási tanács elnöke, valamint a község és a helybeli termelőszövetkezetek vezetői fogadták. […]
A délután folyamán Pécs nevezetességeit, nagy építkezéseit nézte meg az Elnöki Tanács elnöke. – Uj-Mecsekalján betért itt a nemrégiben átadott Olimpia étterembe, majd Abaligetre látogatott el, ahol megnézte a cseppkőbarlangot, ezt követően pedig visszautazott Budapestre.
Igaz
Sándor
1960-10-23 / 251. szám (7. old.)
Új-Mecsekaljától
Fehérhegyig
Egy idő óta igen barátságos a Széchenyi téri éjfél. Amióta fénycsövek vetélkednek a nappali fénnyel, eltűntek a tér imbolygó árnyai, melyek néha testet öltve és az árnyakra egyáltalán nem jellemző hangoskodással mászkálták keresztül-kasul a tér virágágyait. Hát ennek befellegzett. Minden illetlenkedésre „fényt vet” az éjféli Széchenyi tér s a taxisofőr is „megszűrheti” már, ki alkalmas arra, ki nem, hogy ajtót nyisson a számára. Na nem arról van szó, hogy számkivetettségre ítélték e jó kedvű „második műszakosokat”, mert azért a gondviselés rájuk is kiterjed. S ha nem is az ő kedvükért rendszeresítették az éjfél utáni buszjáratot, őket is felveszi zokszó nélkül, amiért hálából el is nevezték „kék-szanitécnek”.
Nos, egy ilyen autóbuszra kapaszkodtunk fel mi is, hogy Új-Mecsekaljától Ferihegyig ismeretséget kössünk utasokkal, kalauzzal, gépkocsivezetővel. Nem volt szerencsénk. Nem tudtuk, hogy hét közepén az éjszakai járatnak is „holt szezon”-ja van és sokkal alkalmasabb lett volna szombat, vasárnap a vállalkozásunkra.
- Akkor igen! Azt látnák csak, mi van itt ezen a két napon.
Ezt Sütő Gyuláné az autóbusz kalauznője mondja, de semmi rosszallás nincs a hangjában.
- Hát azok kész viccjáratok. Gondolhatják mi megy itt, amikor összeszedjük az ürögi hegyek szilaj pincelátogatóit, akik Új-Mecsekalján összevegyülnek az „Olimpiából” érkező „szolidan spicces” utasokkal. Van azok között magyarnóta, operett, operaénekes „ígéret”, alkalmi bűvész, viccmester, minden. De nem szemtelenkednek ám, leszoktattuk őket róla. Szépen megkérik az embert, szabad-e énekelni. – Csak „pianóban”. – És ők megértik, nem hangoskodnak.
Egy idő óta igen barátságos a Széchenyi téri éjfél. Amióta fénycsövek vetélkednek a nappali fénnyel, eltűntek a tér imbolygó árnyai, melyek néha testet öltve és az árnyakra egyáltalán nem jellemző hangoskodással mászkálták keresztül-kasul a tér virágágyait. Hát ennek befellegzett. Minden illetlenkedésre „fényt vet” az éjféli Széchenyi tér s a taxisofőr is „megszűrheti” már, ki alkalmas arra, ki nem, hogy ajtót nyisson a számára. Na nem arról van szó, hogy számkivetettségre ítélték e jó kedvű „második műszakosokat”, mert azért a gondviselés rájuk is kiterjed. S ha nem is az ő kedvükért rendszeresítették az éjfél utáni buszjáratot, őket is felveszi zokszó nélkül, amiért hálából el is nevezték „kék-szanitécnek”.
Nos, egy ilyen autóbuszra kapaszkodtunk fel mi is, hogy Új-Mecsekaljától Ferihegyig ismeretséget kössünk utasokkal, kalauzzal, gépkocsivezetővel. Nem volt szerencsénk. Nem tudtuk, hogy hét közepén az éjszakai járatnak is „holt szezon”-ja van és sokkal alkalmasabb lett volna szombat, vasárnap a vállalkozásunkra.
- Akkor igen! Azt látnák csak, mi van itt ezen a két napon.
Ezt Sütő Gyuláné az autóbusz kalauznője mondja, de semmi rosszallás nincs a hangjában.
- Hát azok kész viccjáratok. Gondolhatják mi megy itt, amikor összeszedjük az ürögi hegyek szilaj pincelátogatóit, akik Új-Mecsekalján összevegyülnek az „Olimpiából” érkező „szolidan spicces” utasokkal. Van azok között magyarnóta, operett, operaénekes „ígéret”, alkalmi bűvész, viccmester, minden. De nem szemtelenkednek ám, leszoktattuk őket róla. Szépen megkérik az embert, szabad-e énekelni. – Csak „pianóban”. – És ők megértik, nem hangoskodnak.
Sajnos, nem volt részünk ilyen ingyenes műkedvelő élvezetben,
komolyak és itt-ott mogorvák voltak a szerda éjszakai busz utasai. Mint az a
fiatal pár is, aki a Hal térnél szállt fel. Hiába is próbálkoztunk, nem
sikerült összeismerkedni velük. A férfi ugyan hátramorgott valamit, de abban
semmi biztató nem volt, pedig nagyon szerettük volna kideríteni, hogy a „fiatal
párunk” színházban, vagy legrosszabb esetben a Nádor kupolatermében töltötte az
estét. Csak amikor a Budai vámnál szedelőzködtek, akkor derült ki a
zárkózottságuk oka. Ugyanis a hölgy elől a férfi szabálytalanul a hátsó ajtón
lépett ki a buszból és a kalauznő mégcsak nem is tiltakozott. Ügy látszik ő
jobb emberismerő nálunk, ő tudta, hogy nem illik beavatkozni haragtartó
szerelmespárok dolgaiba.
De volt még egy búskomor utasa az éjszakai busznak. Egy fiatal ember. Lógó fejjel maga elé merülve üldögélt és csak a lábánál lapuló nagy utazóböröndjét nézegette. S miután őnála nem volt kilátásban semmiféle elutasító veszély, megkérdeztük szomorúsága okát. A válasz eléggé kitérő volt. Annyi derült csak ki, hogy Német Lajosnak hívják. Gyékényesről utazott ide és holnap már munkába áll a bányában. Nem mondott sem többet, sem kevesebbet. Ahogy elnéztük nem lehetett több 20—22 évesnél s alighanem elhallgatott előttünk valami nagyon lényeges dolgot. Talán azt (távol álljon tőlünk a gyanúsítás), hogy mégsem kellett volna olyan könnyedén, olyan legényesen elbúcsúzni valakitől ott a gyékényesi Állomáson.
Fehérhegytől visszafelé viszont csupa jókedélyű utassal volt dolgunk. Pincérekkel, ruhatárosokkal, felírónőkkel, zenészekkel, autóbuszvezetőkkel, kalauzokkal, akiknél nemcsak azért érthető a jókedv, mert hátuk mögött a fárasztó műszak, hanem más egyébért is. Leginkább azért,
- és ezt Futó Sándorné autóbuszkalauz mondta: – végre megérték, hogy az éjszakai műszakok után nem kell félórákat, órákat gyalogolniuk, amíg hazaérnek. Igaz, hogy nem szállítja őket „küszöbig” a busz, de így is nagyon sok órával meghosszabbították a pihenő időt.
Egyedül talán Matics Sándor elégedetlen. Nem azért, mert ő még szolgálatban van (különben ő a riportban szereplő busz vezetője), hanem ennél sokkal nyomósabb okok miatt. Ilyeneket mond: – A kocsik túl vannak hajtva. Rövid a menetidő.
- aztán részletesebben is elmondja a bajokat.
- Kevés az a tizenöt perc, amit a menetidőre adnak Fehérhegytől a Széchenyi térig. Ilyenkor éjjel még tudjuk tartani az időt, mert kisebb a forgalom, de sajnos ezt nappal is megkövetelik tőlünk. Nappal, amikor a vasúti sorompótól a közlekedési rendőrig és az útjavításig ezer „természetes” akadály gátolja a pontos érkezés, indulás betartását. Ebből származnak aztán a nyolc-tíz perces késések is, amiért a közönség jogosan zúgolódik. És mit tehet az autóbuszvezető? Jobb híján elviseli a közönség zúgolódását, vagy osztozkodik rajta a kalauzzal. Ha lehet, én úgyis tartom magam a pontossághoz, de azt ne várja tőlem senki, hogy hajrával gyorshajtással pótoltam a késéseket. Én nemcsak a kocsi épségéért, hanem az utasok életéért is felelősséget vállaltam.
Így mondta el ezt nekünk Matics Sándor, mi pedig azzal adjuk tovább a Közlekedési Vállalat vezetőségének, hogy érdemes elgondolkodni az autóbuszvezető érvelésén. Annál is inkább, mert nem ő az első gépkocsivezető, akitől hasonló panaszokat hallottunk.
De volt még egy búskomor utasa az éjszakai busznak. Egy fiatal ember. Lógó fejjel maga elé merülve üldögélt és csak a lábánál lapuló nagy utazóböröndjét nézegette. S miután őnála nem volt kilátásban semmiféle elutasító veszély, megkérdeztük szomorúsága okát. A válasz eléggé kitérő volt. Annyi derült csak ki, hogy Német Lajosnak hívják. Gyékényesről utazott ide és holnap már munkába áll a bányában. Nem mondott sem többet, sem kevesebbet. Ahogy elnéztük nem lehetett több 20—22 évesnél s alighanem elhallgatott előttünk valami nagyon lényeges dolgot. Talán azt (távol álljon tőlünk a gyanúsítás), hogy mégsem kellett volna olyan könnyedén, olyan legényesen elbúcsúzni valakitől ott a gyékényesi Állomáson.
Fehérhegytől visszafelé viszont csupa jókedélyű utassal volt dolgunk. Pincérekkel, ruhatárosokkal, felírónőkkel, zenészekkel, autóbuszvezetőkkel, kalauzokkal, akiknél nemcsak azért érthető a jókedv, mert hátuk mögött a fárasztó műszak, hanem más egyébért is. Leginkább azért,
- és ezt Futó Sándorné autóbuszkalauz mondta: – végre megérték, hogy az éjszakai műszakok után nem kell félórákat, órákat gyalogolniuk, amíg hazaérnek. Igaz, hogy nem szállítja őket „küszöbig” a busz, de így is nagyon sok órával meghosszabbították a pihenő időt.
Egyedül talán Matics Sándor elégedetlen. Nem azért, mert ő még szolgálatban van (különben ő a riportban szereplő busz vezetője), hanem ennél sokkal nyomósabb okok miatt. Ilyeneket mond: – A kocsik túl vannak hajtva. Rövid a menetidő.
- aztán részletesebben is elmondja a bajokat.
- Kevés az a tizenöt perc, amit a menetidőre adnak Fehérhegytől a Széchenyi térig. Ilyenkor éjjel még tudjuk tartani az időt, mert kisebb a forgalom, de sajnos ezt nappal is megkövetelik tőlünk. Nappal, amikor a vasúti sorompótól a közlekedési rendőrig és az útjavításig ezer „természetes” akadály gátolja a pontos érkezés, indulás betartását. Ebből származnak aztán a nyolc-tíz perces késések is, amiért a közönség jogosan zúgolódik. És mit tehet az autóbuszvezető? Jobb híján elviseli a közönség zúgolódását, vagy osztozkodik rajta a kalauzzal. Ha lehet, én úgyis tartom magam a pontossághoz, de azt ne várja tőlem senki, hogy hajrával gyorshajtással pótoltam a késéseket. Én nemcsak a kocsi épségéért, hanem az utasok életéért is felelősséget vállaltam.
Így mondta el ezt nekünk Matics Sándor, mi pedig azzal adjuk tovább a Közlekedési Vállalat vezetőségének, hogy érdemes elgondolkodni az autóbuszvezető érvelésén. Annál is inkább, mert nem ő az első gépkocsivezető, akitől hasonló panaszokat hallottunk.
1960-11-13 /
268. szám (4. old.)
Családi
vendéglátás
H a van is hozzávalónk, néha mégis gondot okoz: mit adjunk kedves vendégeinknek, ha nálunk töltik a szombat, vagy vasárnap délutánt és a vendégeskedés belenyúlik a vacsoraidőbe is. Hogy mit adjunk, az elsősorban a vendégektől függ. A férfiak a sós süteményeket, szendvicseket, bort és sört kedvelik, a nők inkább az édességeket részesítik előnyben.
Gyerekeknek adhatunk szörpöt, vegyes süteményt és most van szezonja a tejszínhabos gesztenyepürének. A presszókévá ma már elmaradhatatlan kelléke a vendéglátásnak – ezt változatosabbá tehettük a gesztenyepüréből elcsípett tejszínhabbal. Estefelé azután egy nagyobb tálon ízlésesen elkészített, szép szendvicseket szolgálhatunk fel. Kérdezzük meg Szabó Piroskát, az Olimpia vendéglátókombinát vezetőjét, milyen szendvicseket készít vendégeinek?
- Rendszerint többféle szendvicset készítek, szalámival, sült hússal. göngyölt sonkával, keménytolással, májpástétommal, szardíniával. Tudjuk, hogy mindenféle szendvics alapja a jó zsúrkenyér és a kevés langyos vízzel habosra kevert vajkrém. A vajjal megkenjük a ferdén vágott zsúrkenyérszeleteket, s azután vendégeink ízlésének megfelelően „felszereljük" azokat. Jól felhasználhatjuk szendvicskészítéshez a sajtot, akár reszelve, akár csíkokra, vagy háromszögekre vágva. Jó „sajtos" ötlet a sajtot háromszögalakúra vágva, fogvájó segítségével vitorlaként fél keménytojásra tűzni, s ezzel díszíteni a szendvicset. Szerintem legfinomabb szendvics vajalapon, szardíniaízesítéssel, és citromszelettel készül.
Rumbach Árpád, az Olimpia vendéglátó kombinát cukrászüzemének vezetője vendéglátásra alkalmas, laktató és finom sós, húsos, sajtos tésztákat ajánl. A közkedvelt húsos hasché így készül:
- Alapja vajas, leveles tészta, mely száz darab tésztát véve alapul 1 kg lisztből, 1 kg margarinból, két dkg. Sóból és két cent ecetből készül. A lisztből, sóval, ecettel és vízzel puha rétestésztát keverünk, melyet fél órai pihentetés után kinyújtjuk és megkenjük a kevés liszttel összedolgozott margarinnal. Ezután hajtogatjuk, amit fél-fél órai pihenés után négyszer megismételük.
- Töltelék: 50 dkg sertéscombot ledarálunk és húsz deka zsíron, 10 dkg vöröshagymával, két dkg. petrezselyemzöldjével, két dkg borssal, öt dkg fokhagymával megpárolunk. Végül három tojást keverünk a masszához és egy deci tejszínnel ízesítjük. Kihűtjük.
Amikor a tésztát megfelelően előkészítettük, másfél centiméter vastagra nyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. A kiszúrt tormák felének a közepét kisebb pogácsaszaggatóval kiemeljük és ezeket külön sütjük meg. A tésztadarabokat úgy párosítjuk, hogy egy- egy egész pogácsaformára egy-egy kiszúrt pogácsaforma fusson, s így helyezzük őket a sütőlapra. A kisült tészta közepét megtöltjük a fent leirt hústöltelékkel és a külön sütött kis pogácsaformákat a töltelék tetejére „ültetjük”. Fontos, hogy a tésztát jó, forró sütőben süssük.
H a van is hozzávalónk, néha mégis gondot okoz: mit adjunk kedves vendégeinknek, ha nálunk töltik a szombat, vagy vasárnap délutánt és a vendégeskedés belenyúlik a vacsoraidőbe is. Hogy mit adjunk, az elsősorban a vendégektől függ. A férfiak a sós süteményeket, szendvicseket, bort és sört kedvelik, a nők inkább az édességeket részesítik előnyben.
Gyerekeknek adhatunk szörpöt, vegyes süteményt és most van szezonja a tejszínhabos gesztenyepürének. A presszókévá ma már elmaradhatatlan kelléke a vendéglátásnak – ezt változatosabbá tehettük a gesztenyepüréből elcsípett tejszínhabbal. Estefelé azután egy nagyobb tálon ízlésesen elkészített, szép szendvicseket szolgálhatunk fel. Kérdezzük meg Szabó Piroskát, az Olimpia vendéglátókombinát vezetőjét, milyen szendvicseket készít vendégeinek?
- Rendszerint többféle szendvicset készítek, szalámival, sült hússal. göngyölt sonkával, keménytolással, májpástétommal, szardíniával. Tudjuk, hogy mindenféle szendvics alapja a jó zsúrkenyér és a kevés langyos vízzel habosra kevert vajkrém. A vajjal megkenjük a ferdén vágott zsúrkenyérszeleteket, s azután vendégeink ízlésének megfelelően „felszereljük" azokat. Jól felhasználhatjuk szendvicskészítéshez a sajtot, akár reszelve, akár csíkokra, vagy háromszögekre vágva. Jó „sajtos" ötlet a sajtot háromszögalakúra vágva, fogvájó segítségével vitorlaként fél keménytojásra tűzni, s ezzel díszíteni a szendvicset. Szerintem legfinomabb szendvics vajalapon, szardíniaízesítéssel, és citromszelettel készül.
Rumbach Árpád, az Olimpia vendéglátó kombinát cukrászüzemének vezetője vendéglátásra alkalmas, laktató és finom sós, húsos, sajtos tésztákat ajánl. A közkedvelt húsos hasché így készül:
- Alapja vajas, leveles tészta, mely száz darab tésztát véve alapul 1 kg lisztből, 1 kg margarinból, két dkg. Sóból és két cent ecetből készül. A lisztből, sóval, ecettel és vízzel puha rétestésztát keverünk, melyet fél órai pihentetés után kinyújtjuk és megkenjük a kevés liszttel összedolgozott margarinnal. Ezután hajtogatjuk, amit fél-fél órai pihenés után négyszer megismételük.
- Töltelék: 50 dkg sertéscombot ledarálunk és húsz deka zsíron, 10 dkg vöröshagymával, két dkg. petrezselyemzöldjével, két dkg borssal, öt dkg fokhagymával megpárolunk. Végül három tojást keverünk a masszához és egy deci tejszínnel ízesítjük. Kihűtjük.
Amikor a tésztát megfelelően előkészítettük, másfél centiméter vastagra nyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. A kiszúrt tormák felének a közepét kisebb pogácsaszaggatóval kiemeljük és ezeket külön sütjük meg. A tésztadarabokat úgy párosítjuk, hogy egy- egy egész pogácsaformára egy-egy kiszúrt pogácsaforma fusson, s így helyezzük őket a sütőlapra. A kisült tészta közepét megtöltjük a fent leirt hústöltelékkel és a külön sütött kis pogácsaformákat a töltelék tetejére „ültetjük”. Fontos, hogy a tésztát jó, forró sütőben süssük.
1960-11-30 / 282. szám (4. old.)[1]
1960-12-02 / 284. szám (6. old.)
1960-12-04 / 286. szám (5 old.)
1960-12-28 / 305. szám (3. old.)
Akik
a Mecseken karácsonyoztak
A címen annyiban kell módosítani, hogy akikről szó lesz, nem a Mecseken, hanem a mecseki üdülőszállóban karácsonyoztak. És mindannyian, mind a százötvenen először töltötték el a karácsonyt távol a családtól, a hozzátartozóktól. És miután a karácsonyt legtöbbnyire otthon a legszűkebb családi körben ünnepük az emberek, kíváncsiak voltunk, hogyan pótolta a családi ünnep hangulatát a közös karácsonyfa. a karácsony esti halászlé. a rántotthal és az ünnepek hagyományos eledele a húsleves, a pulykapecsenye, a diós-mákos beigli.
- Felejthetetlen volt – mondja a fiatalasszony –, a havas Misina tető. az első hó-labdázás. az ünnepek alatti szép kirándulások, az új-mecsekaljai Olimpia étterem, a színházban a pécsi Médeia, a gyönyörű város, a Zsolnay múzeum, a székesegyház, az elegáns emberek, a hangulatos, táncos, zenés esték, szóval minden. […]
A címen annyiban kell módosítani, hogy akikről szó lesz, nem a Mecseken, hanem a mecseki üdülőszállóban karácsonyoztak. És mindannyian, mind a százötvenen először töltötték el a karácsonyt távol a családtól, a hozzátartozóktól. És miután a karácsonyt legtöbbnyire otthon a legszűkebb családi körben ünnepük az emberek, kíváncsiak voltunk, hogyan pótolta a családi ünnep hangulatát a közös karácsonyfa. a karácsony esti halászlé. a rántotthal és az ünnepek hagyományos eledele a húsleves, a pulykapecsenye, a diós-mákos beigli.
- Felejthetetlen volt – mondja a fiatalasszony –, a havas Misina tető. az első hó-labdázás. az ünnepek alatti szép kirándulások, az új-mecsekaljai Olimpia étterem, a színházban a pécsi Médeia, a gyönyörű város, a Zsolnay múzeum, a székesegyház, az elegáns emberek, a hangulatos, táncos, zenés esték, szóval minden. […]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése